Kedves T68M!



Ezt legegyszerűbben akkor értheted meg ha a frekvenciát és az energiát
Planck módszerével E=h*f azonosítod..

Mert a tapasztalat az, hogy ami mozog annak a frekije merőleges irányban f=f0*d/c csökkenést szenved, a d és sebességek arányában.

közeledéskor f=f0*gyök((v+c)/(c-v)) arányban növekszik és így az energia is E=E0*gyök((v+c)/(c-v))

távolodáskor pedig ( és a gyorsított után sugárzott gyorsító energia ehhez az esethet tartozik) f=f0*gyök((v-c)/(c+v)) és az energia
E=E0*gyök((v-c)/(c+v))

Azaz csak hisszük, hogy ha azonos nagyságú enegia csomagokat
sugározunk egy gyorsítandó részecskének, hogy a részecske meg is kapja ezt az energiát..
Mert :(:( sajnos nem kapja meg.. Ugyanis a részecske E0 kisugárzott
energiából csupán E=E0*gyök((v-c)/(c+v)) energiát kap meg.

Azaz minél gyorsabban halad, annál kevesebb energia éri utól. Így annál kevesebbet gyorsít ugyanazon kiküldött energia adag.

Ezt is leírtam tegnap.. nem értem, hogy hogyan lehet, hogy nem olvastad el..

A részecskék ideje sem változik. Csupán a befutott utat d/c arányban "látják" rövidebbnek..

Különben is, mondj már egy fizika okot, ami miatt lelassulna egy óra maire nem hat gyorsító erő!

A tehetetlenségi pályán haladó óráknak nincs oka a lassulásra.

akkor összegezhetnénk is a diszkussziót: tudjuk, hogy Einstein tévedett, csak még azt nem tudjuk, hogy miben!

Kedves Gézoo!
Amit te magyarázol, az a hagyományos (vektoros) sebességösszegzés. Közben pedig a gyakorlat (éppen a gyakorlati kísérletek hozták elő a problémát) azt bizonyítja, hogy ez a fajta számítás nem ad magyarázatot a tapasztalt jelenségekre. Éppen az a probléma, hogy előfordul a v+c=c eset úgy, hogy v>0, csak éppen különböző viszonyítási rendszerekből származnak az adatok.

nézd, az csak játék a szavakkal, hogy "A te-he-tet-len-ség-nõ-vek-szik és nem a tömeg

A tömeg minden rendszerben m0 nyugalmi tömeg és változatlan nagyságú."

De legyen a kedved szerint, és a tömeg csak a nyugalmi tömeg. Persze, kis ellentmondás, hogy nincs nyugalmi helyzet, de ezt hagyjuk. Különben sem vagyunk kiváncsiak a te általad említett "teljes energiakészletre", csak a mozgási energiára. Tehát a kérdés változatlanul az, hogy a mozgási energia a fénysebességhez közeli sebességkülönbségek esetén tapasztalat szerint miért nem a Newton féle m*v2 szerint változik?

És miért tapasztaljuk úgy, hogy a hozzánk képest gyorsan mozgó részecskékben másképp tellik az idő?

Ez megvan, csak időnként úgy hivatkozol A és B pontokra, hogy nem derül ki melyik rendszerből nézed.

Kedves T68M!
Nem hagyom figyelmen kívül, csupán vagy nem olvastad el a válaszomat, vagy túl bonyolultan írtam a megérthetőséghez viszonyítva.

A te-he-tet-len-ség-nő-vek-szik és nem a tömeg

A tömeg minden rendszerben m0 nyugalmi tömeg és változatlan nagyságú.

Példa, (ezt mások se szokták érteni) a rendszeredben nyugvó tömeg elé teszel valamit az nem koppan, a mozgó elé teszel az koppan.

A nyugvó m0 tömeg teljes energia készlete E=m0*c^2

A v sebességgel mozgó tömeg már m=m0*c/d tömegként jelenik meg ha elétartod a kezedet. (ha mögé akkor semekkora mert távolodik a kezedtől )

Így a mozgó tömeg teljes energia készlete E=m0*c/d *c^2= m0*c^3/d

ahol d= gyök(c^2-v^2)



ja és még annyit Kedves T68M!

Minden vektor felbontható összetevőkre.

Még a sebességvektorok is, nagyságtól függetlenül.

Azaz ha c vektort v vektorra és a v-re merőleges d vektorra szeretnénk bontani, akkor ehhez csupán a c és v vektorok kellenek,
a d vektort a Pithagorasz tétellel kiszámolhatjuk
:D:D pl. így: d= gyök(c^2-v^2)

Kedves Vackor!

Az 1. ábrán a detektor rendszerében vagyunk, ahol A pontban lévő forrás villant és halad tovább a B pont felé.
Eléri a B pontot amikor a villanása a detektort a D pontban.

A 2. ábra ugyanezen események a forrás rendszeréből szemlélve.
A pontban van a detektor amikor a B pont felé villant a forrás, amikor a detektor eléri a B pontot akkorra a fény is odaérkezik.

Így oké?

Bocs, de először korrigáld a rajzot! A két esetben nem ugyanaz az A és B pont a rajzon!!!

Az 1. rajzot alapul véve a foton az A pontban lett kibocsátva a D pont felé, vagyis az A-D szakaszt (d vektor) teszi meg. A forrás rendszeréből nézve a v elmozdulás miatt látszik c-nek.

sőt, vagy fel sem bonthatjuk két vektorra, vagy azokban mért sebességnek is C-nek kell lenni.

igen, ezt mondtam neki én is, de ezt figyelmen kívül hagyja. Tehát a Newton 2.0 elméletnek arra is választ kell adnia, hogy a fényebességhez közeli sebességre gyorsítás esetén miért nő a tömeg (és az energia) másképp, a m*v2-en felül.

Továbbá választ kell adnia arra is, hogy miért észleljük lassulást az ilyen anyagokban lefolyó változásokra, azaz miért észlelünk időlassulást.

Valamit félreértesz!
A speciális relativitási tételnek éppen az az egyik alapposztulátuma, hogy a vákumbeli fénysebesség minden vonatkoztatási rendszerben állandó!
Nincs 0,6c-s fénysebesség, mindenhol ugyanaz a c a fénysebesség!
Függetlenül a forrás vagy az érzékelő sebességétől, vagy a vonatkozattási rendszerek egymáshoz képesti sebességétől.

Nem az óra lassul le! Félreértés.
Hanem az idő telik gyorsabban abban a vonatkoztatási rendszerben, amelyikből nézve az óra lassabban jár.

De a vadász nem mozdul el a kilövés helyéről, míg itt a forrás tovább megy.

Dehogyis! Pl. egy vonatból kidobott labda sem ugyanakkora utat tesz meg egy vonaton ülő szemlélőnek meg egy a földön álló szemlélőnek. (A földön álló szemlélőnek még vektoriálisan hozzáadódik a vonat sebessége is)
Galilei transzformáció! A fény sem ugyanakkora utat jár be a két rendszerben.

Számold ki mennyi energia kell a relativisztikus fizika szerint egy proton fényszebesség közelébe gyorsításához, és számold ki a klasszikus fizika szerint. Rögtön rájössz, hogy valami nem kerek, ha ilyen bazi nagy gyorsítókat építenek ...

a tömeg a tehetetlenség mértékegysége. Azaz annak, hogy egy test mennyire áll ellen a rá ható erőnek.

A részecskék a gyorsításnak is ellenállnak, egyre jobban. Ezért kell több és több energiát belepumpálni, minél jobban felgyorsultak. Viszont Newton szerint csak m*v2-nyit, a gyakorlat szerint viszont fénysebességhez közeledve végtelen. A kérdésem arra vonatkozott, hogy te hogy magyarázod, hogy nem csak a Newton szerinti enrgiát kell belepumpálni, és miért nem nőhet a sebessége végtelenségig?

Kedves Sparow2!



Nem, neeem :D: szó sincs testről! A fényről van szó!
Azaz ha a d=0,6c sebességet tekinti bármelyik rendszer c-nek
akkor a relativitási elv értelmében az 1c-t 1/0,6c-nek kell tekintenie,
azaz 1,67'c-nek

Szóval a relativitási elvet sem ismeri a specrel. Ez gáz

Be kellene látni, hogy mindkét rendszerben ugyanazon c vektoron halad az egyetlen foton,

különben sem lassulhat le egyetlen óra sem attól, hogy milliárdnyi sebességű rendszerekből nézik.

Valóban, mert ehhez végtelen nagy energia kellene.
Viszont elég nagy véges energiával tetszőleges véges sebességre gyorsíthatunk egy testet.
Míg a valóságban a fénysebesség felső plafonnak tűnik, ami csak végtelen nagy energiával érhető el.


A nyugalmi tömeg (saját tömeg) és a saját hossz Einstennél is állandó ...

Kedves Sparow2!



Így van, én a Te ábrádba azt a fotont is berajzoltam, amelyik az A pont felé haladt a forrás rendszerében és ezzel a detektor rendszerében A-B távolságra érkezik a detektor vonalához együtt a Te általad a d sebességkomponensen mint vetületen haladó virtuális fotonnal.
Nyílván csak az egyik lehet valós foton, az amelyik c sebességgel halad.

És! Mindkét fotont a detektor rendszerében haladóként tüntettük fel.

Nyílván Te is fel tudod bontani a c sebességet v és a rá merőleges d komponensére.
Ezért sem értem, hogy miért ragaszkodsz ahhoz, hogy a c fénysebesség d komponensén haladó vetület az igazi foton..?

A vadászos példát értetted a lövedék meghosszabított hossztengelyén rajta van a vadász, mindvégig!?

A foton "meghosszabbított hossztengelyén" is rajta van a forrás mindvégig.
A specrel szerint nem.. de ez a specrel baja..



Nos a fény ugyanakkora utat tesz meg, mindkét rendszerben lévén, hogy egy foton, egy időszak alatt egyetlen utat fut be.

Az más kérdés, hogy aki a c vektort v és d komponenseire nem tudja felbontani, az vélheti úgy is, hogy a c helyett valamelyik komponensén
halad az a foton.



Én nem állítom, hogy mindenki hülye. Nagyon sajnálnám, ha Te így érezted volna.
Einstein állította, hogy mindenki hülye aki nem hiszi el, hogy az órák a rájuk nézéstől végtelen sokféle időt kezdenek mutatni.
És lám, mennyien hisznek, hogy ne ők legyenek a hülyék :D:D




Nem, nem. Egyáltalán nem. A részecskék tömege m=m0*c/d arányban növekszik a gyorsítás hatására..
Helyesebben! Dehogy a tömege, a tehetetlensége növekszik a részecskéknek.

Azaz csak a fékezéssel szembeni ellenállása, mert a gyorsítás elöl szinte elszállnak.. annyira nem állnak ellent, hogy úgy kell utánnuk rohantatni a térerősség változást, hogy utolérhesse őket a gyorsító hatás..

Nem értem ezzel mire akarsz kilyukadni ...
Igen, ha egy test 0,6 c sebességgel halad, akkor hozzá képest ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben a fény (1 + 2/3) * 0,6c sebességgel halad ...

ja, azt nem kell magyarázni, hogy a sima tömegnövekedés a mozgási energia. Azt a tömegnövekedést kell magyarázni, ami a m*v2-en felüli! Tehát azt, ami a fényebességhez közeledve a végtelenbe tart. Illetve azt kell még magyarázni, hogy miért is nem lehet a végtelenségig növelni a sebességet.

És a másik kérdésre se írtad meg a választ: "miért észlelünk lassulást a hozzánk képest gyorsan mozgó rendszerekben, részecskékben."

Kedves T6M!
Igen, a nyiklak jól vannak berajzolva.

A tömeg növekedést pedig csupán helyesen kell értelmezni.
A specrel szerint sem, és a valóságban a gyórsítókban sem a tömeg növekszik.

Mindenütt a nyugalmi tömeg + a mozgási energiája okozta lendülete együtt hat.

Azaz mint ahogy Einsteint idéztem:


A v sebességgel mozgó tömeget m=m0/ß mozgási tömegként tapasztaljuk akkor ha le akarjuk fékezni.
Ha gyorsítani akarjuk akkor az átadható energia E=E0*d/c arányban "éri utol"
Azaz szintén mindkét esetben szimplán a helyes vektori bontás hatása érvényesül.
Einstein nélkül sem gyorsíthatjuk a végtelenségig a testeket, annak ellenére sem, hogy mindvégig a gyorsításnak anyugalmi tömeg áll ellen.

Azaz amit tömegnövekedésnek tapasztalunk az csupán a mozgási energia készlet növekedése.
Erre a legnagyobb bizonyíték, a nulla sebességűre fékezéssel anyugalmi tömeget kapjuk vissza minden rendszerben.

Azaz a nyugalmi tömeg éppen olyan univerzálisan állandó, mint a helyesen mért c fénysebesség.

Kedves Vackor!



A relativitási elvre építette Einstein (állítólag, legalább is névlegesen) a relativitás elméletét.
A relativitási elv pedig kimondja, hogy ha valami 1c helyett csak 0,6c a másikhoz viszonyítva, akkor az ellenkező irányban a viszonyítás az 1c-hez 1.6666c azaz a reciproka.

Tudod! Ha Pisti kisebb Lacinál, akkor Laci nagyobb Pistinél!
Ha Pisti 0,6 -od része Lacinak akkor Laci 1/0,6 -szor azaz 1,6666' -szor nagyobb Pistinél.

Azaz a specrel semmivel sem oldotta fel a tévesz szemléletből szármzó ellentmondást, csupán a relativitási elv kiherélésével, egy még nagyobb ökörséggel helyettesítette. :(:(

1. ez hagyjuk. Attól, hogy EGY véleményt millióan mondanak, attól az még nem lesz milliószor erősebb, se igazabb. A kétkedés jogát mindenkinek meg kell hagyni. Persze a kétkedő önmagával is, ne csak a megtámadottal szemben legyen kritikus!

2. igen, Gézoo elméletében nem látom a választ arra, hogy miért nő a tömege a részecskéknek a gyorsítás során, továbbá azt sem, hogy miért észlelünk lassulást a hozzánk képest gyorsan mozgó rendszerekben, részecskékben.

Készítettem egy ábrát, hogy a vektoraid szerint hogyan mozog a forrás, a detektor és a foton egymáshoz képest. Ebből látod, hogy a foton hogyan mozog a forrás vonatkoztatási rendszerében, és hogyan mozog a detektor rendszerében.
Erre Te berajzoltál egy másik fotont másik irányba ... aminek a célját nem értettem, hiszen ettől még az én általam felrajzolt foton ugyanúgy fog haladni (ezért írtam, hogy egymástól függetlenek).

Az ábrából látszik világosan, hogy nem ugyanakkora utat tesz meg a két vonatkoztatási rendszerben ugyanaz a fény. Pedig ugyanaz az egyetlen darab foton. A két út is "ugyanaz", hiszen egy alkalommal lőttünk ki fotont, csak másik "szemszögből" néztük végig, ahogy célba ért (pici képzavarral: mintha két kamerával vettük volna fel egyszerre, az egyikkel a detektornál a másikkal a forrástól, de ugyanazt az eseményt).

Más módon megközelítve a dolgot:
Általában ha azt gondolja az ember, hogy mindenki hülye, csak én látom a jót, akkor fordítva szokott lenni.

Harmadrészt: a részecskegyorsítókban is ez szerint viselkednek a fénysebesség közelébe gyorsított részecskék.

Gézoo:

az 1. ábrádban (az avatarodban) a vektorok nyilai jól vannak berajzolva?

Amíg a foton haladási tengelyének megmérésén meditálsz, addig áttérhetünk a kvantummechanikára.
Szóval? Miért mondana ellent az egy foton egy helyen elv?

A kétréses interferenciára gondolsz? Amikor egyetlen foton is létrehozza az interferencia képet?

No, de bocs! Mi az az interferencia kép?

Egy ernyő sok-sok-sok-sok milliárdnyi elektronját meghullámoztatja a becsapódó foton.
Egyetlen elektront talál el és ennek az egyetlen elektronnak adja át energiáját.
Mit csinál ettől az elektron? ül a helyén és pislog?

:D ááá, dehogy! mozgásba jön és elektromos terével mozgásba hozza az összes többi elektront is.

Pontosan úgy, mint a víztükörre eső kavics! az egész vízfelszin, összes atomja hullámzásba kezd.
sőt a mélyben, a víz teljes térfogatában is megindítja a hullámzást!

Nyílván mint ahogyan a víz esetén a következő kavics a hullámzó vízbe, ugyanúgy a következő foton az előző foton keltette hullámtérbe,
a hullámzó elektronfelhőbe érkezhet csak meg.. és kelt újabb az előzővel interferáló hullámot.

:D Azaz dehogy a fotonok interferálnak! Ekkora csacsiságot!
A fotonok már útközben interferálnának ha tehetnék, de nem tehetik.
Csupán a részecskemezők-elektronfelhők hullámozhatnak..

Ezért az interferencia is csupán anyagban jöhet létre, ahol legalább elektron van..

Vagy milyen más kvantummechnaikai "ellentmondásra" utaltál?

off:



ez így pont nem állja meg a helyét, lásd kvantummechnaika.

Természetesen. Mivel a foton NEM a forrás v irányába halad, szó sincs merőlegesről.

Milyen 1,6c ?? Nincs 1,6c! 0,6c sincsen. "c" van mindegyik rendszerben, pont ez indította ez az egészet.

Kedves Vackor!
A specrel egy mégnagyobb butasággal váltotta fel..

Nem úgy, mint az általam preferált elv, amelyben minden rendszerben valóban c a fény sebessége, hanem a 1,6c helyett 0,6c ..

Ennyi erővel nem kell a specrel sem.. mert a c-v-d vektorháromszög
oldlainak arányaival az 1,6c is d/c aránnyal 1c -re transzformálható.
És akkor még csak idődilatáció sem kell ehhez.
Csupán kisiskolás ismeret a c vektornak a v és d komponenseire bontása.

Különben nem vetted észre? A d/c arányú változást a v relatív sebességű mozgás okozza. Ez a d/c arányú változás a forrás rendszerében zajló folyamatoktól függetlenül létrejön.

Azaz ha a forrás rendszerben lassulna az óra és ez a lassult órajel hagyná el a forrást, akkor a d/c arányban lassult órajelet a mozgás további d/c arányban tovább lassítja..
Így a detektálható freeki a forrás frekijének d/c -ed része lenne,
azaz a lassulatlan eredeti frekinek a f*d/c*d/c része..

De mit ad Isten! Csak a mozgás okozta d/c arányú frekicsökkenés mérhető.
Így a forrás rendszerében nyugvó óra nem lassulhatott le..
Azaz nincs idődilatáció. Akkor pedig hosszkontrakció sincs..

És főleg nem a mozgás irányára merőleges irányban!

:D:D Meg különben is!

Egy forrást végtelen sokféle sebességű detektor figyelheti, azaz az egyetlen forrásnak egyszerre végtelensokféleképpen kellene lelassulnia..
és nyílván a specrel azon állítása, hogy mégis egyszerre végtelen sokféle frekit mutasson szintén lehetetlen.

Nem is tudom, hogy található-e olyan a specrelben ami nem lenne a specrellel feloldhatatlan ellentmondásba?

Te tudsz olyan részt mutatni?

Lehetetlen?
Éppen ez a lehetetlen váltotta ki a relativitás elméletet.

Nos, mielőtt felhúznád magadat jelzem, hogy Te hiszel a specrelben, én pedig leírom azt, hogy miért kamu a specrel.

Nézz rá a nevem melletti ábrára! Mindkét rendszerben c a fény sebessége, és mindkét rendszerben azt a c sebességet bontja a v sebességű mozgás v és d komponenseire.
Csak a forrás és a detektor közötti c vektoron c a fénysebesség, mert ott halad a fény.

A másik két vektor csupán a c sebességnek a komponensei. Ez olyan egyszerű, hogy minden kisiskolás fel tudja a c sebességvektort v és d komponensekre bontani. Mondjuk Einstein nem tudta.. ezért kellett másik oskolába mennie, nehogy meghúzzák.



Nos egy db foton egy helyen van.. és sohasem lehet egyszerre két távolságban ugyanattól a forrásától.

A tükrös példáddal sem a gravitáció vagy a légellenállás volt a gond, hanem a tévhit, amely megjelent benne. A tükröt valamiféle passzív visszaverőbek értelmezed.

A tükör=forrás, a tökör is forrás.

És miután többször leírtad, de még egyszer sem bizonyította senki sem,
hogy a detektor rendszerében is c lenne a fény sebessége,

addig maradjunk a tényeknél: bizonyítva csak az van, hogy a forrás rendszerében a forrástól távolodó foton sebessége c.

A többi csak feltételezés.

Persze ha a nevem melletti ábra szerint a c vektoron és nem a specrel szerinti d vektoron halad a fény a detektor rendszerében,

azaz a foton haladási tengelyét méréssel igazoljuk, akkor a detektor rendszerébeni c fotonsebességet is ezzel bizonyítani tudjuk .



Hát nem.. Az ábrámon mindkét rendszerben c sebességgű a fény,
mégis mindkét rendszerben d sebességű a mozgásvetrorra merőleges
komponensének nagysága.

A rendszerek egyenértékűségének elve megtíltja a specrelnek is,
hogy csak az egyik rendszerben tekintse a d vektort komponensnek, és a másikban köztelezően c sebességnek.

Különben sem leghetne, mert ha a detektor rendszerében a d vektoron
haladó vetületet nevezzük ki fénysebességűnek, akkor a c vektoron haladót minek nevezzük ki??
Ugyanis a d=0,6c így ha a d=1 akkor c=1/0,6=1,666666c

Eleve lehetetlen c-nél nagyobb fénysebesség! Minden ismert mérésnek ellent mondana!

Bocs, közben az ábrát átrajzoltam rövidebbre.
Egymástól függetlenül lehet a kettőt nézni. Ugyanúgy igaz a relativitás elmélet az A pont felé menő fényre és a B pont felé menőre is.
A fény vákumbeli sebessége minden vonatkoztatási rendszerben ugyanakkora, nincs "igazi c" és "hamis c". Éppen ezért rövidül el az út a másik vonatkoztatási rendszerben lévő térben, hogy az ottani hosszabb utat megtéve, "innét nézve" is ugyanakkora sebessége legyen a fénynek.


Csak elméleti példa volt. Vedd úgy, hogy a fal együtt mozog a vonattal. És nincs se légellenállás, se gravitáció. Vonatkoztass el.

Mit nem értett Einstein és Lorentz???
A fény nem csak a tükör rendszerében halad c sebességgel, hanem minden vonatkoztatási rendszerben! Sokadszor írom le.


Szerk: a fény állandó sebessége miatt (is) van szükség a relativitás elméletre. Enélkül működne a fényre is a Galilei transzformáció. (u.i. akkor egyik vonatkoztatási rendszerben gyorsabb lenne a fény, a másikban lassabb: hasonlóan a vonatból kidobott labdához)

Továbbra is csúsztatást látok a dologban. Miért érne egyszerre célba a két fénysugár???

Már csak az a kérdés, hogy melyik az igazi c?

Amikor két irányban sugároz a forrás egyszerre.. A pont felé és a B pont felé..

Kedves Sparow2!
Szoktál ping-pongozni? Tudod mi a nyesett labda?

Na a vonatból a vont rendszerében mozgó falnak dobott labdát a fal megnyesi és nem ugyanoda a kezedbe tér vissza.

Ezt már Lorentz se és Einstein se értette, de nem mindegy, hogy a

tükör együtt mozog-e a forrással, azaz a forráshoz relatívan nyugalomban van-e, vagy mozog a forráshoz relatívan.

Ugyanis a tükör is egy forrás. Onnatól, hogy elérete a fény, a tükör a forrás.,
onnantől csak a tükör rendszerében álló detektor felé halad c sebességgel a fény.



Szóval a detektor rendszerében két irányban kétféle sebességgel halad a fény a specrel szerint, és ezt Te helyesled?
És inkább a bevezetnéd a rövidülést-lassulást?

Nézzük, a fotonok haladási irányát!
De csak a valós, a hiteles haladási irányt. Mert ez perdöntő.

Ne abból a képzetből induljunk ki, hogy merre mehet a fény, hanem arra, hogy pontosan merre megy!

Van ötleted a fény haladási útjának meghatározására?


Kedves Vackor!

nincs semmi csúsztatás! A c sebességgel halad a fény, így a sebességvektorát felbontja a v sebességű mozgás összetevőire,

Azaz a v és a v-re merőleges d komponensre.
Nyílván c^2=v^2+d^2 :)

Amiről a specrelben Einstein azt állítja, hogy összement fényút, az először is merőleges a mozgás irányára, azaz a specrel szerint nem mehetett össze.. Öngól a specrelnek.

Másodszor a d irányú komponense a c sebességnek sohasem lehet c sebességű amíg a v >0 ..

És nekem két indok bőven elég ahhoz, hogy elvessem a specreles tévedéseket.

Miért is? Nem vagyok a relativitás elmélet szakértője, de itt némi csúsztatás van.

A forrás vagy két különböző irányba küldi a fényt (F-A és F-B), ez esetben nem egyszerre érik el az A és B pontokat.

Ha pedig arról van szó, hogy a detektort akarja "eltalálni" és akkor küldi a fényt amikor a detektor az A pontban van, akkor a B pont irányába kell küldenie, vagyis a két irány egybe esik.

Készítettem egy ábrát, balról jobbra haladva kell nézni:


Annak sematikus ábrázolása, ahogyan az egymáshoz képest mozgó forrás és detektor között halad a fény.
Látható, hogy a fény a detektrohoz képest csak vízszintesen mozog az ábrán (a Te ábrádon A-B út), a forráshoz képest pedig függőlegesen is (a Te ábrádon F-D út). Tehát nem ugyanakkora utat tesz meg a két rendszerben.

Ugyanaz, mint amikor egy mozgó vonatból kidobsz egy labdát és az visszapattan egy falról a kezeid közé: Neked a vonatban csak Veled szemben mozog a labda, a vonat haladási irányára merőlegesen. Ugyanazon az útvonalon jön vissza, mint amin kidobtad.
De egy vonat mellett álló szemlélőnek már V alakú a labda pályája: hiszen a vonattal együtt mozog a vonat menetirányának irányába is, miközben elmegy a falig majd onnét visszapattan a vonatba.
A vonaton kívüli szemlélőnek a vonatkoztatási rendszerében más utat jár be a labda, és más a labda sebessége. (Ha robog 100 km/h-val a vonat és Te kidobod a labdát 5 km/h sebességgel egy a sínek melett álló embernek, akkor aki elkapja, annak nem 5 km/h sebességű labdát kell elkapnia, hanem a 100 km/h-ás és az 5 km/h-ás sebességvektorok eredőjével haladó labdát)
Ez a Galilei transzformáció.

Ugyanez történik a Te rajzodon is: a két vonatkoztatási rendszerben más utat jár be a fény. De mivel a sebessége állandó, ezért nem lehet, hogy egyik rendszerben gyorsabban mozog, tehát csak az marad, hogy a megtett út rövidül és az idő telik gyorsabban a másik rendszerhez képest.

A Lorentz transzformáció éppen azt küszöböli ki, hogy a Galilei transzformáció szerint két egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerben nem egyforma a testek sebessége. De a fény sebessége állandó mindegyik vonatkoztatási rendszerben, ezért ez ellentmondás volt Galileinél (persze ezt Galilei nem tudta, hogy a fény sebessége állandó).

Szia T68M!

Newton a vallásos meggyőződéséből kiindulva definiálta a teret és az időt. Nyílván az ebből adódó tévhitek a c-közeli sebességeknél drasztikusan, de a pontosabb méréseknél, mint pl egy szimpla doppler-radar esetében mérhető a Newtoni világtól való eltérés.
Így lehetne a Newtoni elv javított változata.. pl.:

Newton 2.6 verzió, pl. így:

- ahol az adott vonatkoztatási testhez rendelt rendszer egyenértékű
minden más testhez rendelt vonatkoztatási rendszerekkel,
- nincs térbeli abszolút sebesség, sőt még a térhez relatív sebesség
sem értelmezhető, lévén, hogy a térrel nincs ismert kölcsönhatása
semminek sem.
- az idő, mint a tér is, megmarad képzetes fogalom, így
sem dilatálódni, sem kontrahálódni nem képes.
- d/c arányban adódik át a rendszerek között az energia és ezáltal,
miután a tehetetlenség jelenségének alapja a nyugalmi tömeg,
- d/c arányban növekszik a tömeg tehetetlensége, a kapott energia
függvényében.
- nyílván ezzel a forrás rendszerből "kibocsájtott" hatások egyike sem
távolodhat a forrásától c sebességet meghaladó értékkel.
- ugyanakkor a térbeli sebesség megismerhetetlenségéből fakadóan,
egymástól független mozgású rendszerek között nem állítható fel
sebességkorlát, hiszen a téren át még sugárzással is csak késleltetve
hathatnak egymásra, sugárzás nélkül pedig semmivel sem
korlátozhatják az egymáshoz viszonyított sebességeiket.

Azt tapasztalati tényként ismerjük, hogy a forrással közös, gyorsítatlan rendszerben nyugvó detektor és forrása között minden esetben állandó c fénysebességet mérünk.
Iránytól, intenzitástól, frekvenciától, polaritástól, harmonikusok arányától, valamint a
forrás-detektor rendszernek más rendszerekhez viszonyított sebességétől függetlenül.

Arról pedig nincs hiteles mérési adatunk, hogy egymáshoz viszonyítva mozgó forrás-detektor között mekkora a fény sebessége.

Itt van a példám. A nevem melletti ábrán a detektorba d vagy c vektor mentén érkezik a fény?
Ha a forráshoz rögzítünk árnyékoló csövet, akkor a detektor rendszerében azt látja a detektornál lévő megfigyelő, hogy a csövön át,
c úton , ha pedig a detektorhoz rögzítünk csövet akkor pedig
ugyanazon időszakasz alatt a d úton érkezett a fény a detektorba.

Szerinted, hogyan mérhetjük meg a fotonok haladási irányát?

Mint ahogyan egyértelmű, hogy a vadász lövedékének meghosszabbított hossztengelyén a vadász még a vonat rendszerében is folytonosan rajta van, ezzel egyértelművé téve a lövedék által megtett út hosszát, irányát,

a foton haladásának meghosszabbított hossztengelyén is rajta kell lennie a forrásnak.

Azaz ez kizárja a A-D pontokat összekötő d szakaszt, mint fényutat.

Arról már nem is szólva, hogy ha a fény a d szakaszon c sebességgel haladna a detektor rendszere szerint akkor a forrás 4/3 c sebességgel kellene hogy mozogjon, miután 4/3c hosszu utat fut be ugyanazon idő alatt. És még a specrelben is állandóak a sebességek arányai!
:) Azaz ha két sebesség aránya az egyik IR-ben 1/0,6 akkor a másikban is 1/0,6-nak kell lennie.
És miután a detektor rendszerében is v=0,8c a forrás sebessége, mint ahogyan a forrás rendszerében a detektor sebessége is v=0,8c.
Ehhez a sebességhez viszonyítunk, akkor az egyik rendszerben a fény c=1 sebességű, a másik rendszerben c=0,6 sebességű lenne..:D

Persze ha nagyon akarunk hinni a specrel megállapításaiban, akkor mint minden vallásos hitben, a hit az első, a minden és nem a valóság.

Szóval nagyjából ennyi.. Newton 2.6 és a fényút hiteles meghatározása.

Különben, ha jobban belegondolunk, mi van akkor ha a forrás az A pontban lévő detektort és a B pontot egyszerre, egyetlen villanással célozza meg?

Nyílván a fény a forrás rendszerében merőlegesen halad a detektor v vektorára, a detektoron ülő szemlélő ekkor azt látja, hogy
a fény feléje merőlegesen és tőle távolodóan egyszerre kétféle sebességgel halad..

Na akkor melyik sebességet tekinti a rendszerében érvényes fénysebességnek?

Gondolom a c sebességűt, és belátja, hogy a 0,6c sebességű, csupán
a merőleges irányú komponense.

Még mindig úgy látod, hogy az általam preferált elv a rossz és nem a specrel a hibás elmélet?

Ez mind igaz,de közeltsük meg más szempontból:,ha már gyatrán hegedült,miért nem próbálkoztt más hangszerrel...hátha azzal hazakergetik? ....Már itt sem vagyok Mc2=egy jó sör!

Szal, ahogy nehéz volt annakidején megérteni, hogy nem csak a föld vonza a tárgyakat, hanem ez egyetemleges. Tehát a föld annyira vonz engem, mint én a földet, eképp a hold sem a föld körül kering, hanem a mindkettő a közös tömegközéppontjuk körül kering. Sőt, azt is nehéz volt megérteni, hogy a hétköznapi tapasztalattal szemben nincs kijelölt, abszolút sebesség, csak relatív, úgy azt is nehéz megérteni, elfogadni, hogy nincs homogén tér, se idő. Mindkettő csak az anyag egy-egy tulajdonsága. És más-más anyag, más-más tulajdonságú teret és időt hoz létre...

Ahogy sp2 helyesen utalt arra, bizonyos jelenségek jól mutatják, hogy más inerciarendszerben másképp telnek a dolgok. pl. a légkör tetején keletkező részecske esetén, vagy a részecskegyorsítóban. Ez nem mondd ellent a fizikának, csak annak a tapasztalatnak, hogy a tér (és az idő) az anyagtól független, önálló valami lenne. Gyakorlati életben a "hétre ma várom a nemzetinél, ott ahol a hatos megáll" kielégítő hely és időmeghatározás. De beszéljünk csak egy amerikai barátunkkal, rögtön nem lesz megfelelő az időmeghatározás! A fizikában azonban nincs grinicsi idő, ezért vonatkoztatási rendszerre kell érteni az időt és a helyet.

Sp2 azon, többször felhozott hivatkozása, ami a nap gravitációs lencsehatását érinti, nem bizonyíték, mivel a Newtoni modell szerint is eltéríti a gravitációs erő a tömeggel rendelkező részecskéket. A fény kettős természete pedig Einstein előtti időkben is ismert volt.

Egyébként megkérném Gézoo kollegát, hogy egy kicsit jobban világítsa meg, hogy az ő általa favorizált elmélet szerint a Newtoni mechanika, ami homogén teret és időt feltétele, egymáshoz képesti relatív mozgásokkal, milyen kiegészítésre szorul? Illetve milyen változtatásokkal lehet használni, pl. fénysebességhez közeli sebességkülönbség esetén.

Nos, igen.
Mivel igazolnád, hogy a detektor rendszerében merre megy a fény?
Mert Az A pontból a D pontba haladna a d vektor mentén, akkor igen, igaza lenne Einsteinnek és így Neked is.
De a fény az forrástól a c vektor mentén érte el a detektort.
Azaz ugyanazon c úton, mint a forrás rendszerében.



És éppen azért mert mindkét rendszerben ugyanazon a c hosszon haladt a fény, ugyanazon c sebességgel, ez kizárja a kontrakciót.

Egyébként az egyesített elméletében már nem állandó a fény sebessége. Csupán lokális c sebesség van.

Van ötleted arra, hogy a specrelnek is megfelelő módszerrel, hogyan lehetne megmérni a fotonok valós haladási irányát?

Adok egy kis segítséget: Vadász ß=37 fokos szögben rálő egy mellette v=0,8c sebességgel elrobogó vonatra, de a lövedék akadálytalanul áthalad a két egymással szemben lévő ablakon. Azaz a vonat mozgására merőleges irányban áthalad a kocsin.
És akkor éppen lefényképezték a lövedéket.

A lövedék hossztengelye szöget zárt be a vonat rendszerébeni haladási irányával, és mindvégig a vadász rajta volt a meghosszabbított hossztengelyen.

Naa, van tipped, hogy ezt az elvet, hogyan lehet a fotonokra specrelesen alkalmazni?

Ugyanis a foton haladási tengelyének meghatározása eldönti, hogy a detektorba beérkezés pillanatában Forrást-detektort összekötő egyenesen, vagy valóban a d vektor hosszában az A és D pontok között haladt-e..

Einstein speciális relativitás elméletében nem mérik a fény útját.
Minden eseményt éppen ott mérnek, ahol történik. Az idejét is egy éppen ott lévő órával és a helyét is. Direkt azért, mivel a fény sebessége véges, ne teljen el idő, amíg a fény a szemlélőhöz érkezik.

Úgy kell elképzelni, hogy az összes vonatkoztatási rendszer be van hálózva egy méterrúd hálózattal és amikor történik valami, akkor egy helyileg abban a pontban lévő órán lévő időt kell leolvasni. Mindig helyi időt mérnek. A távolságot is helyileg mérik a méterrúd hálózattal.
Az órákat összeszinkronizálják a kísérlet kezdete előtt a saját helyükön, hogy a pontos beállítás után már ne kelljen elmozdítani (hiszen akkor egy másik vonatkoztatási rendszerbe kerülnének át).
Persze ezek elméleti kísérletek, a gyakorlatban nem lehet kivitelezni. Csak azért írtam le, hogy lásd: Einstein nem így képzelte el, hogy a fény útját kell mérni. (Nem mérte semmivel a fény útját, és nem a kapott mérési eredményekből próbált elméletet gyártani)

Rengeteg minden azt mutatja, hogy ezek a dolgok így működnek.
Pl. a részecskegyorsítókban, ahol megközelítik a fénysebességet: több km hosszú gyorsítókat építenek. Ha nem a relativisztikus módon számolnád ki, hogy mennyi energia kell ilyen pici tömegű részecskék 300.000.000 m/s sebességre való gyorsítása, akkor a gyorsítók mérete méteres nagyságrendben volna (1-2 méter vagy rövidebb).

Egyébként a Te példádban sem egyforma utat tesz meg a fény a forrás és a detektor vonatkoztatási rendszerében, hiszen:
- a forrás rendszerében A-ból D-be megy.
- a detektor rendszerében pedig F-ből B-be megy.
A két távolság nem ugyanakkora (az egyik a rajzon a háromszög egyik átfogója a másik pedig a befogója), pedig ugyanaz a fényhullám --vagy ugyanazok a fotonok-- mennek mindkét esetben (hiszen valójában nincs két eset! Ugyanaz az egy eset van, csak különböző vonatkoztatási rendszerből nézve)
Az egyik kiindulási feltétel az volt, hogy a fény sebessége minden vonatkoztatási rendszerben egyforma. Hossz-kontrakció és idődilatáció nélkül hogyan magyarázod meg, hogy ugyanaz az egyetlen fényvillanás egyforma idő alatt egyik vonatkoztatási rendszerben több utat tett meg (a detektor rendszerében F-ből B-be), amíg egy másik vonatkoztatási rendszerben kevesebbet (a forrás rendszerében A-ból D-be)?

A speciális relativitás elmélete kerek: ugyanúgy érvényes a forrás vonatkoztatási rendszerére, a detektoréra, sőt még a köztük utazó fotonéra is. Ha felírod, hogy melyikkel mi történt, mekkora utat tett meg, az ideje mekkora lassulást/gyorsulást szenvedett el, akkor éppen összeklappol minden.

Annakidején nehezen fogadták el ezt a tételt (persze, hiszen megszokott környezetünkben nem érzékelünk ilyesmit, úgy látjuk, hogy egyetlen idő van; az emberi léptékű sebességeknél emberi érzékszervekkel nem érzékelhető sem az idődilatáció sem a hossz-kontrakció, mert nagyon minimálisak). Sokan próbálták megdönteni, paradoxonokat próbáltak gyártani, hogy bizonyítsák, hogy hiba van a tételben (amit fentebb írtam a futós példa, az is egy ilyen paradoxon volt, de az elmélettel azt is meg lehetett magyarázni)
Maga az elmélet is kerek, nincs rajta fogás. És a kísérletek is ezt igazolták.
Olyan egyszerűek is, minthogy egy Nap takarásában lévő csillagot mégis lehet látni a Földről.

Az lehet a gyengesége, hogy nem teljes. Nincs benne a kvantumelmélet, ezért nagyon kicsi távolságok esetén lehetséges, hogy nem érvényes az elmélet.

Kedves Sparow2!

Azt írod, hogy:
"És mindenki rosszul mérte volna a kísérletei eredményét?"

Mondok erre egy példát. Itt oldalt a nevem mellett látsz egy ábrapárt.
1. (baloldali) ábrarészen egy detektor szemszögéből, 2. (jobboldali) ábrarészen a forrás szemszögéből.

1. A detektor rendszerében mozog egy forrás A és B pontok között.
A mozgásának zöld v vektorára merőlegesen a detektor rendszerének A pontjából küld egy villanást a detektor felé, és amikor a B pontba elér a forrás akkor a detektorba beérkezik a villanás fénye.

Hogy látja ezt a forrás?
2. A forrás rendszerében A és B pont között mozog a detektor.
Nyílván ha az A pont felé indítaná a fotont akkor a detektorral sohasem találkozna, mert a detektor a B pont felé elmozdulna addigra amire az A pontot eléri a fény.
Ezért a forrás a B pontot célozza meg, így a fény és a detektor egyszerre érkezik a B pontba. Azaz a forrás szerint a c sebességű fény a c vektor mentén érte el a B pontba éppen odaérkező detektor.

No igen, de a detektor hogyan látta, hozzá milyen sebességgel érkezett a fény?
A detektor megmérheti a fény haladási irányát és akkor eldönti, hogy a d vagy a c vektor mentén érte el a villanás fénye.
Ha a c vektor mentén, akkor nincs kontrakció egyik rendszerben sem.

Ha pedig a d vektor mentén, akkor -- és itt jön Einstein és követőinek a gigászi tévedése -- akkor fény c sebességének a d sebességkomponenséről hiszi a detektor, hogy c sebességű.

Végül is igaza is lehetne, hiszen rendszerének A pontjából érkezett hozzá a fény.
Csakhogy azt is látnia kellene, hogy ettől az A ponttól a forrás v sebességgel távolodott, azaz a távolodási Dopplernek megfelelő frekvenciát kellene mérnie..

De gondolkodhatna úgy is, hogy a forráshoz viszonyítva a detektor rendszere mozog, és akkor a helyes fényút a c vektor mentén a c sebességgel hozzá érkező fény útja.
Igaz ekkor sincs kontrtakció..

De akkor Einstein a két jó megoldás helyett hogyan találhatott rövidülést?
Einstein abból indult ki, hogy a d vektoron haladó fény sebessége c, és a forrás rendszeréből akár azt is láthatná a forráson ülő megfigyelő, hogy a detektor rendszerében álló, a detektorhoz rögzített d irányú és hosszúságú csövön halad a fény.

Azaz a detektor rendszerében haladó fényt a forrás rendszeréből megfigyelve d/c arányban rövidült úton -- ill. ezzel egyben az állandó c sebességet minden rendszerben feltételezve -- és ezzel azonos arányban lassult idő alatt tette meg a d oldal hosszát ugyanazon idő alatt amíg a forrás rendszerben a c vektor mentén c sebességgel az F-D szakaszt.
miután a d=gyök(c^2-v^2), a d/c arány gyök(c^2-v^2)/c

ill az átrendezéshez
gyök((c^2-v^2)/c^2) = gyök( (c^2)/(c^2) - (v^2)/(c^2) )= gyök(1- v^2/c^2)

azaz ß=1/gyök(1- v^2/c^2)== c/d

Mint látszik, a béta nem más mint a látszólagos fényúton mért d sebesség és a c sebesség aránya, csupán a d helyett v helyettesítéssel.

Azaz Einstein megtalálta az egyetlen rossz értelmezést és erre egy olyan matematikai hátteret készíttetett a feleségével, ami kerekké tette matematikailag az egész modellt.

Nem véletlenül rejtette el a d vektort. És nem d/c ill ß=c/d arányként
publikálta, hanem látszólag a v-vel kifejezve és ezzel a vektori bontást elrejtve.

Pedig aki kicsit is belelát az látja, hogy a c vektort a
v sebesség komponensre és a v-re merőleges d sebesség komponensre felbontva kapjuk a d/c arányt.

Ezek után, ha azt mondom, hogy két vektor aránya nem okozhat fizikai kontrakciót és időlassulást, akkor nyílván megérted, hogy ez kő keményen így van.

A c fénysebesség és a d komponensének aránya d/c csupán azt mutatja, hogy ebben az arányban létrejövő rejtett Doppler hatásnak kell hatnia ha igazam van.
Mennyi is a mérhető frekvencia értéke? f=f0*d/c =f0*gyök(1- v^2/c^2)



Így pedig a forrás órája nem lassulhatott le, az állandó c fénysebességből fakadóan a hosszai sem rövidülhettek.

Azaz nincs időlassulás és nincs hosszkontrakció sem.

És igaz, ez túl egyszerűvé és érthetővé teszi a relativitást. Ezzel a relativitással nem lehet eljátszani a felsőbbrendű hozzáértőt.
Hiszen a Newtoni elveket némileg kiegészítve, helyesbítve mindenki képes megérteni.
No igen, és a relatív idő hókusz-pókuszokkal, elmebeteg "nem egyidejűségekkel" sem lehet vakítani a hallgatókat.

Ha mindezek után azt kérdezem tőled, hogy látod-e, hogy egyetlen példát lehet sokféleképpen elemezni, magyarázni, jól egyszerűen és specrelesen is értelmezni? Akkor gondolom azt felelheted, hogy igen, látod.
A kérdés amely fennmarad:
Szerinted a specrelt vagy ezt a sokkal egyszerűbb elvet használjuk akkor, amikor mindkettővel ugyanazon adatokból, ugyanazon eredményeket kapjuk?

Amelyik elmélet már "bevált" és használták, az általában jó is.
Különben nem jól írná le a folyamatot, amit megfigyelnek.
(Mint pl. Newton: megmérte, hogy adott magasságból mennyi idő alatt esett le egy test, vagy adott irányba kilőtt test milyen pályán mozgott, vagy hasonlók. Ezt írta le a szabályaival. Ha ezt nem jól csinálta volna, akkor nem a szabályai szerint viselkedtek volna a testek)

Van is egy fizikai elmélet (meg nem mondom kié, de híres fizikusé), mely szerint az új eméletnek tartalmaznia kell a régit speciális esetként.

egyátalán nem tudhatjuk, hogy nem fogják kidobni. Rengeteg elmélet van, amit kidobtak, mert bebizonyosodott téves voltuk. Pont, hogy a newtoni mechanika a kivétel, ami csak kiegészítésre szorult. Ez Newton zsenialitását bizonyítja.

A spec. rel. elméletben nem arról van szó, hogy a helyedről mekkorának látszik. Az elv úgy szól, hogy minden mérést (méretet és időt) a mérendő helyen mérik meg.

A relativitás elméletben nincs semmiféle ellentmondás.
A Doppler effektus más módon "működik": ott a hullámforrás mozog a hullámot terjesztő közegben. A fénynek nem kell közeg, nincs "éter" amiben terjed.
A fény sebessége nem függ a megfigyelő vagy a fényforrás sebességétől.
(Ha 100 km/h-val autózól és felkapcsolod a reflektorodat, akkor a reflektor fénye nem fog fénysebesség + 100 km/h sebességgel haladni, a hátsó lámpáid fénye meg nem fénysebesség - 100 km/h sebsséggel fog hátrafelé terjedni, hanem mindegyik fénysebességgel)


És mindenki rosszul mérte volna a kísérletei eredményét?
Vannak más kísérletek is, pl. napfogyatkozáskor a Nap gravitációs terétől elhajló tér miatt láthatóvál válnak olyan csillagok, amik a Földről nézve Nap mögött vannak és nem volnának láthatóak.

A rel. elméletet a fizikai világ elismeri (bár vannak hiányosságai, de egyelőre jobb nincs). Ha lesz is újabb elmélet, akkor nem kidobják a régit, hanem a régi az újnak egy speciális része lesz. Mondhatni az új kiegészíti a régit.

Tehát ha jól értelek benneteket, akkor egyikőtök sem tudja indokolni a kontrakciót.

Nézzük a relativitási elvet. ( Nem az Einstein relativitását, hanem a viszonyítási elvet. :) )

Tehát ha valami kisebb mint az amihez viszonyítjuk, pl. Pisti kisebb Lacinál, akkor ezzel egyben azt is megállapítottuk, hogy Laci nagyobb Pistinél.

Ha ketten egyforma nagyok, de a távolság (perspektívikus hatás) miatt a másikat kisebbnek látják önmagukhoz viszonyítva, akkor mindketten így látják a másikat és tudják hogy egyikük sem kisebb.

Einstein azt állította, hogy a másikat mindenki kisebbnek látja, de ez így is van, vagyis azért látja kisebbnek, mert a relatív sebessége miatt összement. Helyesebben az időegysége nyúlt meg és az állandó c értékű fénysebességgel számított hossznak össze kellett mennie.
Lorentz valóban úgy hitte, hogy fizikailag megy össze az éterben gyorsabban mozgó. (Lorentznél a test saját éterében mozgó.)
Ez is ellentmondásos.

Azt tudjátok, hogy miért hitték, hogy egyáltalán létezik a kontrakció?
Nos, mérjük meg egy forrásból kilépő fény frekvenciáját!

Ha mozog a forrás hozzánk viszonyítva, akkor lecsökkent frekvenciát és megnyúlt hullámhosszat mérhetünk. :):)

Ha közeledik akkor nagyon megnövekedett frekvenciát mérhetünk, de a Newtoni világ Doppler hatásánál kisebbet.
H távolodik akkor is Doppler hatással csökkentettet, de a Newtoni világ dopplerénél is alacsonyabb frekit.

Ha pedig pont merőlegesen van mellettünk amikor sugároz, akkor a Doppler hatás nem érvényesül, de még ekkor is kisebb a freki ..

Einstein 1905 június 30-án közzétett, az "ON THE ELECTRODYNAMICS
OF MOVING BODIES" című művében a közeledő és távolodó esetre:

függvénnyel, a merőleges sugárzás frekijét:

összefüggéssel (Lorentz-től átvéve) f=f0/ß összefüggéssel határozta meg.
Illetve a foton energiáját:
ill. merőleges esetben: összefüggésből: E=E0/ß
Alakban.. Azaz abból a megfigyelésből indult ki, hogy ha ugyanazon etalon fényforrást használjuk mindkét kendszerben és a bejövő
hullámhosszot ill. freki a helyi forrás jeléhez viszonyítjuk, akkor
a különbség arányos a v relatív sebességgel Lorentz

összefüggésének az arányában .

Na jó, de a frekvencia változásra még nem az egyetlen magyarázat a kontrakció! Sőt! Más, hétköznapibb magyarázat még ennyi ellentmondást sem okoz.

Itt van pl. a Newtoni világ Doppler-e

Ha úgy nézzük, akkor igaza lehet Einsteinnek, hiszen az Einsteini
Doppler-számítással kapott érték pont 1/ß -szerese a Newtoni világ Doppler értékének.
Pl. v=0,8c sebesség esetén 1/ß=0,6 a Newton-i Dopplet f=f0*5 értéke helyett
f=f0*0,6*5= f0*3 értéket kapunk Einstein Dopplerével közeledéskor..

Azaz pont olyan értéket, mintha a forrás órajele 0,6-szorosára lassult volna és ez a már eleve a kisugárzáskor lassult érték szenvedné el a Doppler hatást.

És mi van akkor ha csak nem jól mérjük? Például nem jó irányú jelet detektálunk?

Részecske ütköztetőkben előfordul: mozgási energia alakul tömeggé vagy fordítva. Pl. 2 relatíve gyors, de könnyű részecske ütközése után lehetnek a két részecskénél nagyobb tömegű, de lassabb sebességű részecskék is.

Itt a pont: nincs egyidejűség (a tér egyezik, különben pl. a ház mellett futnék el a hosszú rúddal, nem benne. A két inerciarendszer minden pontja megfeleltethető a másik rendszer pontjainak oda-vissza). Ami egyik vonatkoztatási rendszerben egy időben történik (a 2 ajtó csukott állapota), az a másikban nem egyszerre történik.

A futó vonatkoztatási rendszerében beér a rúd eleje a megrövidült épületbe, akkor becsukják az első ajtót előtte. Mielőtt hozzáér a rúddal, akkor gyorsan kinyitják. Közben a rúd vége még kilóg hátul és a hátsó ajtó még nyiva van, eddig nem csukták be. Amikor már a rúd vége is beért az épületbe (az eleje pedig kint van már), akkor meg mögötte a hátsó ajtót csukják be egy pillanatra.
(Előfordulhat olyan eset is, hogy két ok-okozati összefüggésben lévő esemény közül az okozat időpontja van előbb egy vonatkoztatási rendszerben és utána az ok. Pl. előbb talál be a nyílvessző a célba, és csak utána lövik ki.)

igen, de relativitás alatt nem azt értettem. Relativitás alatt pont az alább írtat mondta Newton is, abban az értelemben, hogy a mozgás mindig csak a mozgó testek egymáshoz, a relatív elmozdulásához mérhető, érthető. Ettől függetlenül Newton szerint még homogén tér és idő volt, de mozgások ezen belüli relatív voltára pont, hogy Newton mutatott rá. (Előtte azt hitték, hogy van abszolút sebesség, a földé, ami 0) A Newton féle homogén tér és idő nem jelöli ki abszolút sebességet (és irányt). Tehát a föld nem 0-val mozog, hanem annyival, amennyit a nézőpontból (nap, galaxis középpontja, stb.) nézük.

Lorentz pedig arra mutatott rá, hogy nincs homogén tér, se idő.

***************************

Einstein nem mondott azzal se újat, hogy " az anyag átalakítható energiába és vissza, ilyet elõtte senki sem mondott ki. ". Először is ezt vitatnám, mert valódi anyag<->energia átalakulást még senki sem csinált, sőt, tudomásunk sincs ilyenről. Legfeljebb hipotézis, miszerint az ősrobbanáskor ez a folyamat játszódott le.

Ezzel szemben van tömegdeffektus. De tömegdeffektus nem csak fúzió, hasadás esetén, hanem MINDEN energiafelszabadulással/elnyeléssel járó folyamat esetén fellép. (az anyagmegmaradásnak megfelelően) A kémiai reakciók során is, amikor csak az elektronpályák kerülnek alacsonyabb vagy magasabb szintre. Természetesen sokkal nagyobb a tömegdeffektus, ha nem a (viszonylag) gyenge elektromos erőkben lépnek fel változások, hanem az atomokon belüli erős kölcsönhatás következtében.

Nem tudok magyarázatot adni ... max. azt, hogy a spec. relativitálelmélet szerint miért van így.
Nekem az einstein-i magyarázat "szimaptikusabb", miszerint több inerciarendszer van, és minden rendszerben más a testek mérete. A fizika mai állása szerint így működik a világ.
(Lorentz elmélete szerint maguk a testek alakja változik meg a gyorsulás hatásától)

Megmérni hosszúságmérő eszközökkel lehetetlen, hiszen a méréskor a mérő eszköz is elszenvedi a hossz-kontrakciót.
Csak kísérleti eredményekkel lehet igazolni. Pl. léteznek olyan rövid életű részecskék, amelyek a Föld légkörének tetején keletkeznek, és fénysebeséggel sem tudnának lejutni a Föld felszínéig, mert nem élnek annyi ideig. Viszont a rel. elmélet szerint nekik "lassabban" telik az idő és "rövidebb" utat kell megtenniük.
(A hossz-kontrakció és az idődilatáció összefüggőek, egymásból következnek, a kisérletek eredményei csak mindkettő együttes feltevése esetén bizonyítanak bármit is. Nincs olyan, hogy én csak a hossz-kontrakciót akarom megmérni.)

Ízé, fogalmam sincs. Van egy olyan érzésem, hogy ez csak a hibásan szemlélt modell miatt paradoxon. Egyébként SP2 elméleti kisérlete végülis nem mondja ki, hogy a gyakorlatban be van-e zárva a rúd az épületbe egy pillanatra vagy sem.

Sokkal jobban megközelíthetjük a problémát akkor, ha (helyesen) nem feltételezzük a kiemelt vonatkoztatási rendszeren túl azt sem, hogy van-e kiemelt tér vagy idő. Se tér, se idő nincs, csak egyes vonatkoztatási rendszerbeli tér és idő. És a vonatkoztatási rendszereket sem önmagukban vehetjük fel, mert akkor felvehetnénk egy kiemelt vontatkoztatási rendszert, hanem csak úgy, mint az anyag egy tulajdonságát. (tehát önmagában nincs se tér, se idő. Ha megjelenik az anyag, akkor abból levezethetünk teret és időt, de ha megjelenik máshol egy anyag, akkor abból levezetett térnek és időnek nem kell feltétlenül egyeznie az első anyagból levezetettel)
Így viszont már nem okoz ellentmondást az, hogy egy vonatkoztatási rendszerben mások a mértékek, mint a másikban.

SP2 kísérletet egy kicsit átfogalmazva talán úgy tehetnék fel, ha egymáshoz képest állunk, akkor 12m a rúd és 10m a szoba. Ha sietünk egymás fele, akkor épp megrövidülhetnek a távolságok (hogy megrövidülnek-e ténylegesen, az most nem érdekes), mivel NEM AZONOS az az anyag, amiből a vonatkoztatási rendszereket levezetjük, így nem kell, hogy azonos legyen a két tér és idő.