Szóval ez pont oda vezet, mint amit a multbalátásról állitanak hogy ha elég pontos és jó távcsöveink lennének akkor láthatnánk az ősrobbanást.

ANALOGITÁS

Mondjuk ha ez igaz lenne akkor még jobban bizonyitaná azt hogy a világ az egy olyan analóg rendszer amiben az idő nem, de a változás és annak változása tehát gradiensei (és ezen túl) határozzák meg a "jelent", ami máris nem mint időfogalom hanem olyan mint egy sztráda, ami mentén a véltozás történik.
Sajnos mi emberek és anyagi testek, a saját inerciarendszerünkben tájékozódunk és mozgunk. Sajnos az is tény hogy 3 dimenziós térben tudjuk magunkat elhelyezni de ezt is csak azért mert a koordinátákat a felfogásunk szerint függetlenitettük és a koordináták egymásra hatását ne vizsgáltuk.
Ez saját elméletem alapján EGY értékkel is le lehetne irni a teret. Kb ugy mint a kört határozza meg a PI (A PI felfedezése nagyon nagy dolog volt). A most irt 1 koordináta gradiensei és változásai a különböző általunk ismert fizikai paraméterek szerint már csak azt mutatják hogy melyik irányban (dimenzióban) mi fog történni egy "fizikai paraméterlépéssel" később vagy korábban.

Definiáljátok mi a vas vagy légkör vagy bármi ami tökéletesen egyforma dolog!
A határfelületek is csak azt határozzák meg hogy a határfelület egyik oldalán koncentrálódik (ezt látjuk vasnak) ami a másikoldalon pedig kevésbé koncentrált álapotban van (levegő), tehát csak az lehet mondani hogy az anyag sűrűbb az egyik térfogaton (máris 3D-sitettem helyteenül) mint a másikon. A hasonlóság nagyon egyszerű a légkörrel, csak gondoljatok bele egy ürhajó megfelelő pályán be tud lépni a légkörbe azért mert a mia technikai hátérrel a légkör koncentrálódásának változása (gradinese) csak korlátozottan tudjuk leküzdeni.
A fémeknél megfelelő élgeometriájú és megfelelő vágási sebességgel kis energiabefektetéssel lehet forgácsot leválaszteni.

PÉLDA
Véleményem szerint a 2 ikerpár sem szenved el semmiféle időtorzulást pont a fentebb leirtakból, mert az idő nem létezik mint fizikai jelenség.
Csak egy analóg világ van.

Egyik inerciarendszeréből nézve a másikat pont ezért nem lehet vizsgálni mert hibás a kapcsolat a két rendszer között, a fély is fékezi valami (És mi?). De MODELLALKOTÁSRA jó, fizikai tartalma csak annyi hogy a valóságot szeretnénk leirni, de tényt nem közöl.

Szerintem ennek magyaráztás csak akkor lehet leirni ha valaki megmondja hol van vége az univerzumnak és mi van utánna.
Itt ezt sme lehet mondani hogy a végtelenben, mert az is egy sám csak jó nagy. :D

Na kb ezt én igy gondolom

2. Igen, mindketten a másik óráját látják lassabbnak.
3. amikor megállnak, akkor ugyanúgy telik az idő mindkét vonatkoztatási rendszerben, de akkor már nem abban a vonatkoztatási rendszerben vannak, amiben utaztak!
A jelen is az adott vonatkoztatási rendszerben érvényes, hiszen nincs abszolút egyidejűség. Amikor megállnak (vagy lassulnak) akkor a 4 dimenziós téridőben (nem választható szét az idődimenzió és a térdimenzió, a jelen a több dimenziós tér egy síkja) másik jelenbe kerülnek.
(Ugyanez történik, amikor csak az egyik iker utazik, és csak ő tér át másik jelenbe a megforduláskor, ezért nem lesznek "szinkronban", amikor visszatér)

Nem tudom, mennyire lett érthető, rajzolok egy ábrát, aztán majd ide beillesztem.

Nagyon sajnálom, hogy az én ikerproblémámat hanyagoljátok! Az sokkal érdekesebb, mint az eredeti, (mert az eredeti megoldása egyből kézenfekvő: az egyik gyorsulgat, a másik nem.)

1. tehát adva van egy ikerpár, óráikat egyeztetik.
2. a két ikerpár elkezd egymástól távolodni. Ekkor mindkettő számára a másik órája lassabban jár. Vagy mégsem?
3. megállnak (nem távolodnak tovább). Ekkor mindkettő órája egyformán jár. Ugye? De mi lett a 2. pontban összeszedett késéssel? Vagy egyformán járnak (egyforma hosszúak a másodpercek), de a másikét az összeszedett késéssel látjuk?

Egyelőre ezt kéne tisztázni, aztán jöhet a visszaút!

A lényege röviden annyi, hogy nincs abszolút egyidejűség. Az épület vonatkoztatási rendszerében egyszerre be volt csukva a két ajtó egy rövid ideig. A futó és a rúd vonatkoztatási rendszerében egymás után voltak becsukva, nem egyszerre, és a rúd egyik (vagy mindkét) vége kilógott az épületből.
Az ember átfutott az épületen a rúddal úgy, hogy előtte becsukták az egyik ajtót egy rövid pillanatra, majd kinyitották, utána amikor már kifelé ment, akkor meg mögötte becsukták egy pillanatra a másik ajtót, majd kinyitották.

Minek a különbségét?

A relativitási elméletben a tér és az idő együtt kezelendő: az idő új dimenzió a 3 euklideszi dimenzió mellett.

Igen, de mivel nem tudjuk, hogyan is működik a világ pontosan, ezért csak modelleket tudunk alkotni (van többféle modell is, amelyek hasonlóak Einstein-éhez, és eddig nem tudtak rájönni, hogy melyik lehet az igazi)
A világ működését ezzel az elmélettel lehet leírni a legjobban/legkönnyebben. Amíg nincs egy jobb, addig ezt használják (mint ahogy előtte Newtonét használták, azelőtt meg Eukleidészét)

Igen, ezt én is olvastam valahol, hogy Planck elég jó matematikus volt ahhoz, hogy a feketetest sugárzás problémáját vizsgálva észrevegye, hogy nem integrálni hanem csupán összeadni kell ahhoz, hogy a mérések szerinti eredményt kapja. Nem értette, hogy miért, kb. mint az iskolás gyerek, aki a tankönyv végén megnézi a feladat megoldását, de nem tudja, hogy miért úgy kell megoldani.
Valami ilyesmit írtak.

Innentől nem értettem, hogy mit akarsz mondani ....

(OFF) - Én nem tudok szép fizikai összefüggésekkel villogni, DE!
Nagyon érdekes eszmefuttatás, amit végigvezettetek, alapesetben nem is értem a kiinduló levetetést az épületről ésa rudról meg a futórol.

Elvi kérdések merültek fel bennem olvasva amit irtok.
-Hogyna definiáljátok a különbséget?
-Hogyan definiáljátok az idő változását? Nem magát az idő?
-Ha valami analogitását szeretnénk bemutatni ahhoz végtelen finom közelítést kell alkalmazni. Mindaddig mig modelleket alkotunk, addig csak közelités és paradigma marad minden kisérelt.

Megj.: Plank egyenleteit pl. nem is fizikai jelenségek leirására alkalmazta hanem elősször csak felirta azt és talán Einstein társitott hozzá fizikai jelentést. Főleg pl a "h"-ra

Véleményem szerinte az inerciarendszerek közötti kapcsolat modelljének felépitése téves és 1 inerciarendszer van csak. (ha van egyáltalán)
Hogy jöhet létre kontrakció ahogy nevezitek vagy tömegdefektus saját inerciarendszerben.
Minden csak másik inerciarendszerből figyelve lehetséges de az is csak ugy hogy a mérésre nem alkalmas rendszereket választunk.
Megj a kontrakció is csak igy irható le.
A példa eszmefuttatás tekintetében: egy fizikai jellel vizsgáltok egy tömegpont mozgását vagy bármit, de hogy lehetséges ez. mikor máris összehasonlithataltlan rendszereket kapcsolunk össze egy modellel.

CSak gondoljatok bele mi is a PI hogyan definiálták az.
Pedig egy egyszerű dolog: miszerint egy racionális térhez rendelt alakzat paramétere, ami jelen esetben egy kör. Nincs benne semmi sugár átmérő és semmi potnok halmaza, mert mindmind hülyeség.
Minden csak vizsonyitás kérdése. És a gradiensek határozzák meg a pillanatnyi állapotot ami egy adott "időpontot" reprezentálank a térben, a gradiensek változását ponthogy egy/több másik fizikai jelenség befolyásolja.

Newton volt az aki az alapokat leirta, amit valóban körül lehet épiteni és uj magfontolásokkal részeletezni.
Egyet megtanultam:
/ = függetlenités
* = kapcsolat
+ = bővités
- = csökkentés
végtelen van
0 csak azért van hogy a semmit tudjuk megjeleniteni

kb ennyi a világ

Kísérletileg megmérték Einstein előtt, hogy a fény sebessége ugyanakkora.
Nem függ a Föld haladásának irányától. (Pl. a hangsebességhez hozzáadódik a saját sebességem ha mozgok továbbító a közeghez képest; a fénynél ilyen jelenség nincs: a saját sebességemtől függetlenül mindig c sebességgel érkezik hozzám)

Így logikus .. mivel mindketten egyenletes sebességgel közeledünk egymás felé, azért mindkettőnknek ugyanazt kell tapasztalnia.

Nem értem ...

Mindkét rendszerben c sebességgel halad.
Azért van a hossz-kontrakció és idődilatáció, hogy a másik rendszerből onnét érkező/oda menő fény az én rendszeremben is c sebességű legyen.

Ez a helyzet a forrás rendszerében nézve (ha jól értelmezem amit írtál).
De ha átmész az egyik számláló rendszerébe, ami mondjuk szembe halad az órával, akkor azt látod, hogy az óra gyorsabban villog (ezért a számláló is gyorsabban számol) abban a rendszerben.

Pedig van idődilatáció, kísérletileg meg is mérték, még a 70-es években.
Atomórákat szállítottak repülővel a Föld körül, kiszámolták, hogy mekkora eltérésnek kell lenniük a szállítástól, felszállásokat, leszállásokat, miegymást figyelembe véve (nem mindegy az irány: a Föld forgása miatt nem egyforma a gyorsulás kelet és nyugat felé). Az eltérés néhányszor 10 vagy néhányszor 100 ns-os nagyságrendbe esik (vagyis atomórával bőven mérhető). Az órák a várt mértékben tértek el a helyükről el nem mozdított órákhoz képest.

Úgy tudom a bolygók mozgásainak pontos számításánál is vesznek figyelembe relativisztikus hatásokat.

Einstein eredeti levezetéséből megkapható a Galilei transzformáció, ha nem abból indulunk ki, hogy a fénysebesség állandó mindenhol, hanem abból, hogy abszolút egyidejűség van.

Nézd, próbáljuk egyszerűbben:
Itt van 2 kijelentés, mindkettő egyszerű, kérlek gondold át:

1. Galilei transzformáció: két vonatkoztatási rendszerben nem ugyanakkora utat tesz meg ugyanaz a test. (pl. a sokat emlegetett mozgó vonatból kidobott labda.) Persze a sebességük más mindkét rendszerben. (Aki a földön állva nézi a labdát, annak hozzáadóik a vonat sebessége is a labda sebességéhez)

2. A fény sebessége minden vonatkoztatási rendszerben állandó. (Ezt megmérték)

Ebből a kettőből következik, hogy ha ugyanazt azt eseményt (amiben mondjuk egy fényvillanás --vagy egy test fénysebességgel mozogva-- eljut egyik pontból egy másikba) két egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerből nézem, akkor az két különböző út megtétele a két rendszerben, de ugyanakkora sebességgel: c.
Ezért más-más időbe telik a két rendszerben ugyanaz az egyetlen jelenség (Mivel ugyanakkora sebességel nem ugyanakkora utakat kell megtenni).
Ez csak úgy lehetséges, hogy a rendszerek ideje nem egyformán telik. Ebből pedig már a hossz-kontrakció is következik.

ez a bizonyítás megtörtént, ha elfogadod, ha nem.

Kedves T68M!


Ezt a mondatodat nem tudom értelmezni.

Einstein elött is, után is a gyakorlati mérések azt bizonyítják, hogy a gyorsítatlan órák a sebességüktől függetlenül azonos sebességgel járnak.

Einstein állította, hogy a relatív sebesség hatására az egyes rendszerek óraütem sebességei eltérőek.

Ebből a kisérleti igazolás csak a kisugárzott órajelek mérhető frekvenciáinak Doppleres eltéérsét igazolta mást nem.

Így aki Einstein óra lassulását igazolni szeretné annak kell bizonyítania..
Hiszen ő állított mást, mint a világunk összes mérésének fizikai tapasztalata.

Kedves Sparow2!

A számlálós példámat elolvasva, feltételezem, hogy mostmár belátod, hogy semelyik rendszerben sem láthatják lassultnak a másik rendszer óráit.

A mérési adatok frekvencia eltéréseit okozó c-v-d sebesség háromszüg
rejtett doppler hatását gondolom a többszöri magyarázata ellenére sem értetted meg. Jól gondolom?

Kedves T68M!

Heinsenberg féle határozatlansági elv.. nézzük!

Detektálunk egy db fotont egy adott energiával egy adott helyen.
Ezt nem érintette.

Az elv, különben arról szól,amikor pl. egy részecske pályájáról tudósítani képes foton energiája megváltoztatja a pálya ívét.
Azaz vagy azt tudjuk, hogy hol van, vagy azt, hogy mekkora utat tett meg, de nem tudjuk, hogy merre ment.
Erre mondta Feynman, hogy két pont között akár cikk-cakkban twistelhetne a részecske, nem tudnánk meg, mert csak a pálya induló és végpontját ismerjük, de a közben lévő szakaszról nincs információnk.


Akkor talán egy másik próbálkozás?


A matematika többek között a fizika leírására szolgáló segédeszköz.
Elég szomorú, ha valaki a matematikai modelleket akarja a fizikától számonkérni. Pedig a specrel ezt teszi. Matematikai alapon állít, de a fizikai valósághoz semmi köze sincs az állításnak.

ez egy nagyon buta példa volt, mivel a matematika és a fizika teljes más, külön tudományág. Hogy a fizikában használjuk-e a matematika eszközeit, az teljesen más kérdés. Megjegyzem, a komplex számokat is használjuk, pl. váltóáram esetén.

Kedves Sparow2!
Nézzük a legfontosabb és feloldhatatlan paradoxonokat:

1. a relativitás elvének sorozatos megszegése, példák:
- mindenkihez c a fény relatív sebessége, de a fényhez senkinek sem lehet c a relatív sebessége,
- mindenki rövidültnek, lassultnak látja a többi rendszer mércéit,
de senki sem látja gyorsultnak és megnyúltnak viszont irányból.
- a gamma (béta) levezetésénél a d sebességet tekinti c sebességnek, de ugyanakkor a d értékű c sebességhez nem tekinti 1/d értkűnek a c értéket.
- a fotonok haladási irányának feltételezett d irányt választja, amikor kisérletileg igazolható a valós haladási irány.
- egy foton egy helyen van két egymáshoz v relatív sebességű rendszer között is. Így csak az egyik rendszertől távologhat c sebességgel. A másik rendszertől csak akkor távolodhatna c sebességgel, ha v=0

- Órák lassulása
vegyünk egy órát, minden tik-takjánál villantson egyet, a mellé, a rendszerében nyugvó számláló jelzi az óra rendszeének idejét.
Ebben a rendszerben különféle sebességekkel számlálókat mozgatunk.

Minden számláló által megszámlált impulzus csupán az impulzus beérkezésekori távolság és a c fénysebesség dt=x/c értékkel mutat kevesebbet.
Azaz pontosan annyit mutat minden számláló, mintha a beérkezés x távolságú pontján nyugodna a forrás rendszerében.
Hogy miért? Nos azért mert egyik számláló sem haladhat c-t meghaladó relatív sebességgel a villanások forrásához viszonyítva.
Ezzel minden impulzus, minden számlálót elér.
Ezért minden sebességű rendszerben, minden óra azonos időt mutat dt=x/c eltolással.

Jaa és igen, csak a merőleges irányú rejtett dopplert mérhetjük minden mérésben d/c arányú frekvencia, energia, tömeg, tehetetlenség változásban, de a lassult idejű rendszerekre utaló mérési adatot senki sem mért eddig.

ha pedig nincs időlassulásra se ok, se a lassulást igazoló mérési adat akkor hosszkontrakció sincs.

Ennyi jut hirteleneszembe a specrel paradoxonjairól..

A saját időtök ugyanúgy jár a saját vonatkoztatási rendszeretekben!
A másik fél vonatkoztatási rendszerében jár másképpen.
A jelenség mindkét oldalról nézve ugyanaz volna.

pont ezt írtam egy hsz-el feljebb én is! De ez pont nem érdekel, engem a saját ikerparadoxon kérdésem érdekel:

Mindegy, hogy ki áll. Igazából nincs "álló", és "mozgó", hiszen csak az egymáshoz képesti mozgás számít.
Ezért a jelenség teljesen szimmetrikus.

Az ikerparadoxonban az egyik iker gyorsul (megfordul), amikor változik a sebessége, akkor másik vonatkoztatási rendszerbe kerül, ezért arra nem vonatkozik a speciális relativitás elmélete.

Ezt nem értem ... miféle negatív szám???

Ez a "poénos" része egyátalán nem poénos, mivel almát hasonlítja össze a körtével. Ha van egy ikertesom, aki világegyetem körüli útra tér, akkor ő legalább kétszer fog elszenvendi gyorsulást/lassulást. Így abba semmi önellentmondás nincs, hogy az ő és az én időm másként járjon.

A poén az, ha mindketten ugyanolyan fizikai hatásnak vagyunk kitéve, mégis másképp jár(na) az időnk!

Ha a folyamat szimmetrikus, tehát mindketten ugyanakkor és ugyannyira gyorsulnak, akkor szimmetrikus, és a találkozáskor egyidősek lesznek.

A paradoxonban csak az egyik iker indul el, és csak rá hat gyorsulás.
Viszont erre az esetre nem vonatkozik a speciális relativitás elmélete, mert ez csak egyenletes mozgással foglalkozik.
Amikor a megforduló iker lassít vagy gyorsít, vagy megfordul akkor másik vonatkoztatási rendszerbe kerül át, vagyis nem ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben lesz amikor visszatér, mint amiben elindult.

Heisenberg-féle határozatlansági reláció?

Nem, nem Einstein (és Lorentz) állította, hogy az órák különbözőképp járnak, hanem mindenki mást azt FELTÉTELEZTE előtte, hogy ugyanúgy járnak. Ez a feltételezés héthöznapi, gyakorlati megfigyelésen alapult, nem bizonyításon.

Szuper ez a körbe idézzük önmagunkat.. Így én is másnak válaszolok, mert belegabalyodok a ki idézett kitőlbe..

Kedves T68M!

Az ikerparadoxonban nem ez a poén, hanem az, hogy a Minkowski térben ábrázolhatjuk úgy is, hogy csak az egyikük mozog és a másik áll, így az álló öregszik gyorsabban.
Persze ugyanezt valamelyik-- zaza mindkettő "mozgó" rendszerét állónak kijelölve is megkapjuk kettőjükről.
Ez pont olyan eset, mint amikor a negatív szám gyöke értelmes a matematikában, de a fizikai valóságban ökörség.

A kvantummechanikai egy-foton-egy helyen példával említett ellentmondásodat sehol nem látom. Kérlek pótold!

Kedves T68M!

Eléggé bátor vagy!
Kijelented egy alapvető logikai tételről, hogy nem igaz.



Nos, a végső okon nem tudom, hogymit értesz, de az ok-okozat törvénye nélkül se matematika se logika, se semmilyen tudomány nincs.


Nos ezt csak a specrel állítja, de eddig nem sikerült kisérletileg igazolni.
Ismételten kérlek, ha neked van ilyen kisérleti igazolásról híred, akkor oszd meg a világgal,és így itt velünk is.
Különben is, az állítónak kell bizonyítania nem annak aki nem állít ilyet!
A specrellel Einstein állította, így bizonyítani is neki kellett volna. Volt rá 51 éve.. mégsem tette.

Arra pedig nagyon szépen kérlek, a specrelt se, semmilyen modellt se próbálj önmagával igazolni!
Egyszerűen azért ne, mert érvénytelen igazolási kisérlet lenne, ugyanis minden modell, bármi állít, önmagával igazolható.

Az emlegetett részecskéket nem mezonoknak hívjuk véletlenül? És nem folyik-e vita a mai napig is a fizikusok között arról, hogy hol képződnek?

Különben sem a specrel állítja egyedül azt, hogy egy esemény bekövetkezését a megfigyelők az esemény forrásának rendszeréhez viszonyított sebességeik arányában máshol és máskor látják bekövetkezni, hanem minden elmélet ugyanezt állítja.
Sőt, még ha figyelmesen elolvastad az írásaimat, akkor tudod, hogy időlassulás nélkül is ugyanezen megfigyeléshez jutunk.

mondjuk azt én sem értem, ha van két ikerpár, aki elkezd egymástól gyorsan távolodni, akkor - ugye - mindkettő úgy látja, hogy a másiknál lassabban tellik az idő. Na, azt lelassulnak és nem távolodnak tovább. Akkor? Akkor mindkettő fiatalabbnak fogja látni a másikat, mint saját magát? De miért? Csak azért, mert az információ (a fény) ennyivel később ér el a megfigyelőhöz a megfigyeltről, mint saját magáról?
Na, utána kezdjenek közeledni, majd egymás mellett álljanak meg. Mikor hozták be a lemaradást egymáshoz képest?

ez nem igaz, mivel a végső okokat nem ismerjük. Amíg úgy tapasztaljuk, hogy a fizikai folyamatok ugyanúgy játszódnak le az általunk ismert környezetben, addig feltételezhetjük ezt a világegyetemre vonatkozóan is. Amint azt tapasztaljuk, hogy sebességkülönbség esetén már nem ugyanúgy játszódnak le (az SP2 által is említett részecskék esetén), akkor a feltételezésünk megdőlt vagy minimum kiegészítésre szorul.

Az órák bizony nem ugyanúgy járnak, mivel egyetelmeleges idő nincs. (vagy ha van, akkor bizonyítsd)

De hisz' ezek csak látszólagos paradoxonok! Átgondolva megmagyarázható az elmélettel. (Mint az iker paradoxon is)
Mondj egyet kérlek, amit nem lehet megmagyarázni vele!


Öööö ... pl. a Lorentz-elmélet matematikailag ekvivalens a speciális relativitás elmélettel (a köztük lévő különbség nem bizonyítható, nem mérhető, tehát akár még működhet úgy is a világ, ahogy Lorentz gondolta), és csak azért Einstein elvét fogadták el inkább, mert az egyszerűbb.

Igen. Nincs is lassulásuk! Aki ott áll mellette --vagyis az óra rendszerében-- annak pontosan jár az óra.
Aki mozog hozzá képest, annak a rendszerében nem pontos.
De magával az órával nem történik semmi!


Az nem érthető, hogy a relativisztikus fizika szerint a mozgó testnek több energiája van, mint a klasszikus fizika szerint.
És ütközéskor ezt adják le. Előtte azt mondtad, hogy azért kell annyi energia, amennyi kell, mert egy részét a test nem veszi fel ... erre írtam, hogy fel kell vennie, különben nem tudná leadni.

Kedves Sparow2!


Nagyon jól tudod! Tele van paradoxonnal. Ezért van az, hogy a világ számos egyetemén csak választható, de nem kötelező az ismerete a diplomázó fizikusok körében. Többek között az USA több egyetemén sem kötelező része a fizika tantárgynak.

Ennek az az oka, hogy neves fizikusok szerint sem állja ki Occam próbáját.

Úgy tudom, hogy nagyon nehezen fogadták el a fizikusvilágban a relativitás elméletét. Rengtegen próbáltak buktatót, vagy ellentmondást találni benne. Nagyon sok olyan első ránézésre paradoxonnak tűnő ötletet találtak ki, ami szerint ellentmondás van benne (pl. az utazó ikrek paradoxona).

Kedves Sparow2!



Azaz ha nincs fizikai oka az órák lassulásának, akkor lassulásuk sincs.

A másik, igazán értelmetlen beszélgetnünk akkor ha, vagy nem olvasod el figyelmesen a válaszaimat, vagy nem jelzed, hogy nem értetted meg a tartalmát.

Csak a gyorsítás során felvett energiát tudja leadni a felgyorsított test.
Ezzel mi a bajod? Szerinted nem így van? Kétszer leírtam, erre megint ezt írtad:

Erre válaszoltam, hogy nem a relativisztikus fizika, hanem az energia megmaradás azaz a termodinamika picit sem relativisztikus I. törvénye szerint. Mi nem érthető ezen?

Azt mondod a gyorsításkor nem veszi fel az összes energiát, stb ...
Most mindegy a gyorsítás. Hanem lassításkor mégis annyi energiát ad le, mint amennyit a reltivisztikus fizika szerint kell leadnia egy adott sebességgel mozgó adott tömegű testnek.


Ez a "Különben is, mondj már egy fizika okot, ami miatt lelassulna egy óra amire nem hat gyorsító erő"-re írtam válaszul, hogy ilyen miérteket lehet kérdezni bármiről.

Öööö ....
Azért arra a különbségre felhívnám a figyelmedet, hogy ha egy hangforráshoz képest mozog a detektor, akkor a sebessége hozzáaádódik a hang sebességéhez. Míg fénynél ez nem így van, bármely sebességgel halad is a detektor a forráshoz képest, a fény mindig c-vel érkezik bele.

Kedves Vackor!
Egyrész ez sem ilyen egyszerű. Meggyőzni azokat akik a specrelből élnek, azokat akik a teljes egzisztenciájukat a specreles fizikára építették?
Hát.. nem vagyok nagyon bizakodó..

A másik része a dolognak az, amit az ide belépésemkor leírtam.
Keresek olyan fizikusokat akik eléggé értelmesek ahhoz, hogy képesek legyenek megvitatni ezeket az elveket, és elgondolkodni azon, hogy
melyik út lenne a kívánatos.

Ezzel együtt köszönöm a jókívánságaidat.

Kedves T68M!
Oké, mérési adatokkal cáfoljuk "Gézoo tanait" !

Tudsz olyan mérési adatról ami az általam leírtaknak ellent mond?

és a médiát. Innentől kezdve nem volt kétséges, hogy ki lesz a híres. Persze ettől Gézoo tanai egy cseppet sem lesznek igazabbak.

Ó, ez igazán jó hír. Akkor nincs is miről beszélnünk.
Remélem sikerül meggyőznöd a relativitáselmélet híveit.

Kedves Vackor!

Az elmúlt többszáz évben született modellek közül csak a leghíresebbeket ismeri a nagyközönség, nagyon sok olyan is volt ami nem kapott ekkora reklámot mert szerzőik nem voltak olyan "nagyemberek" valakijei.
Élő példa Einstein. Közvetlen főnöke a Nobel díjjas Planck, és mit ad Isten? Három év múlva Einstein is publikál a Nobel díjjas főszerkesztő lapjában. Ezzel, mintegy Nobel díjjas igazolta Einstein teóriájának helyességét. Kellhet-e ennél nagyobb hátszél?
Arról nem is szólva, hogy Einstein, akkor már sok éve mindenapos vendég a Planck házban és majdnem elvette Planck lányát.
Szóval nem azon múlt a specrel elfogadottsága, hogy jó modell volt-e vagy sem.
Korámak ismereti szintjén bonyolult, nehezen követhető és a matematikus feleségnek köszönhetően matematikailag kifogástalan + a hátszél.
Na és igen, Einstein nemzetiségi hovatartozása nagyon jól jött éppen azoknak a milliárdosoknak, akik vele egy "származásúakként" uralták
amerikát és valljuk be, hogy már akkor is az egész világgazdaságot.

Kedves Vackor!
Ez ennél összetettebb probléma. Einstein beleszületett az éteres világszemléletbe. Óriási előrelépés volt számára a Lorentz-i elv elfogadása is a lokális éterekről.
Ha megvizsgáljuk a teljes specrelt, akkor azt látjuk, hogy tökéletes leírása a lokális étereknek. Igaz egy szó sem esik az éterekről benne.
De végezzük csak el a tükörről visszaverődő fény, "fényóra" analógiájára ugyanezt a kisérletet hanggal!

Példaként álló levegő legyen egy állomás-sín rendszerben ahol a vonat mozog. A vonat zárt terében álló a levegő és együtt mozog a vonattal.

Az álló levegőkben terjedő hanggal helyettesítsük a fényt, a forrást és a tükröt egy-egy nagydob membránjával.

( Az elrendezés a linken lévő ábrán látható:
http://gezoo-vilaga.blog.hu/media/image/1.jpg )

Ekkor ha a vonat pl. v=0,85h sebességgel mozog (h a hang sebessége álló levegőben) és at A-A' ponton ráütünk a dob membránjára, akkor a vonat rendszerében A'-B' távolságot ugyanazon idő alatt teszi meg
mint az állomás rendszerének A-B pontjai közötti távolságot,

hiszen nyílvánvalóan a vonattal A'-B' szakaszt ugyanazon idő alatt teszi meg a vonaton a hang, mint az állomás rendszerében az A-B távolságot.
Azaz az A-A' pontból indult hang egyszerre érkezik a B-B' pontba.
Ez így van, kimérhető egy stopperrel is ..

Most akkor az idődilatáció fellép hangsebességnél is? Nem csak fénynél?
Mint mérhető, tapasztalható, bizony így van. Ugyanazt a jelenséget tapasztaljuk a levegőben akár 289 m/s sebességnél ha hanggal végezzük a távolság mérést, mit 2.4e8 m/s esetén fénnyel.
Ha végig visszük a számításokat akkor hanggal ugyanazt a ß-t megkapjuk, mint Einstein a fénnyel kapott.
Ugyanis az A'-B' szakaszt befutó hang, ugyanabba a B'-B pontba ér el, és ugyanabban az időpillanatban, ahová az A-B szakaszt befutó hang.
Nyílván mondhatnánk, hogy lelassult a vonaton az idő mert a ß értéke
ß=1/0,5 =2 azaz Einstein elve szerint a vonaton az órák fele olyan gyorsan ketyegnek, mint az állomás rendszerében.
Sőt! Ha frekimérővel összehasonlítjuk a vonatról a B-B' pontban kilépő hang magasságát az állomás levegőjében odaérkező hanggal, akkor bizony mérhető a vonat hangjának a frekvenciája csak fele az állomás levegőjében terjedt hangénak.
Akkor bizony a vonaton az órák is fele olyan gyorsan ketyegnek, állapítaná meg Einstein.
Nos a lokális éternek a vonattal együtt mozgó, azaz a vonat rendszerében álló, valamint az állomás rendszerében álló levegő felelt meg.
Ugyanezzel az analógiával a testek is hordozhatnák magukkal azt az éterüket, amelynek a hullámai vezetnék a fényt. A relativitás elméletén egyetlen betűt sem kellene igazítani, ugyanúgy passzolna az éterekre is, levegőre is.

Ebből a példából jól látszik Einstein relativitása olyan rendszerekre (levegő ill. éter) is igaz, mint az éter mentes sugárzásokra.
Azaz Einstein elmélete két olyan esetre is változatlan formában érvényes, ahol az egyikről tudjuk, hogy nem létező (ez az éter) és a másikban mérésekkel tudjuk igazolni, hogy hamisak Einstein függvényei.

***( Nyílván ha valóban nem csak a megmért frekvencia lenne a fele az állomás rendszerében terjedő hang frekijének, hanem az órák is lelassulnának, akkor felére csökkenne a pilóták életkora, hiszen ők egész életükben 1000-1200 km/h sebesség között haladnak a földhöz viszínyítva, és ezzel v= 0,8h és v=0,9h közötti sebességeken utaznak.
Nos, a pilóták órái sem járnak lassabban. Noha a vonatos példából látszik, hogy a fény és a hang ez esetben teljesen azonos sebességarányok esetén, teljesen azonos függvény szerint ugyanazon ß értéket képezi. )

A példából az is látszik, hogy azzal, hogy elhelyeztük a forrást egy rendszerben, a rendszert kitüntettük, megkülönböztettük az összes többi rendszertől.
Ezért ostobaság a forrás elhelyezésének a nyílvánvaló tényét elmaszatolni a megkülönböztethetetlenségre hivatkozással.

Különben sem igaz a megkülönböztethetetlenség, Példaként Te vagy az egyik rendszerben (ülsz a buszon) én a másikban (állok az út mellett),
Nyílván egyikünk sem fogja összekeverni a rendszereket.
Mindketten megkülönböztetjük a saját és a megfigyelt rendszert.
Ezért pontosan ekkora megkülönböztetést jelentő forrás elhelyezés sem
ellentétes a kisérleti tapasztalatokkal.

Ha pedig a fényforrás elhelyezését nézem, a villanásának a fényét is minden rendszerben megkülönböztetjük a frekvenciája és a fotonok energiája alapján.
Azaz még távolról is minden rendszerben vita nélkül eldönthető, hogy melyik rendszerben történt a felvillanás.
Ugyanis használjunk pl. adott konstans frekijű Kripton forrást.
Ha az SI szabvány szerinti frekit mérjük akkor rendszerünkben állt a forrás, ha más frekit, akkor a frekiből ki tudjuk számolni a forrás sebességét rendszerünkben, ..

Tehát egyáltalán nem szentségtörés a forrással kijelölni egy rendszert.

A csőtologatásos példának azt a részét is megértetted, hogy mindig csak a forrás rendszerében c a foton sebessége a forráshoz viszonyítva?

Már a korábbi fizika is azt mondja, hogy nincs kitüntetett pont. A forrásé is csak egy a sok közül.

Ó, hogy én mekkora balek vagyok! Visszaolvasva már egy kicsit más színben tűnnek fel a dolgok!



Ezek szerint adva van egy igen egyszerű magyarázat, amit csak azért ferdítettek el, hogy a saját zsenialitásukat csillogtathassák? Vagyis az egész relativitáselmélet egy öncélú megalománia? A fizikusok pedig ahelyett, hogy félresöpörték volna az egészet - hiszen a valódi összefüggéseket mindenki képes megérteni -, egyszerűen elfogadták, hogy okosabbnak tűnjenek? Ráadásul száz év alatt sem sikerült ezt a kitalált dolgot megdönteni?

Kedves Sparow2!



Ezt bontsuk két részre:

Az első a gyorsítás, arról szól, hogy látszólag azonos energia adagokkal gyorsítunk, mégsem egyenesarányban nő a sebesség a gyorsításra szánt energiával, így max c sebességet közelítő sebességet érhet el egy test.
Erre az a magyarázat, amit olvastál, és amint látom megértetted, hogy bár a forrás egyenlő energia adagokat küld a test felé, a testet az egyre nagyobb sebessége miatt ezekből a csomagokból egyre kisebb hányad éri el a forrás időegységei alatt, és ezzel egyre kisebb sebesség növekedést okoznak a csomagok.
( És miután a forrás időegységei a rövidebbek, a specrel szerint, így a gyorsított időegységei hosszabbak lennének a specrelnek megfelelően a forrásénál, akkor minden enrgia adag változatlan energiának számítana a gyorsított időegységire vetítve, azaz minden energia csomag azonos értékű sebességnövekedést okozna, azaz simán c sebesség fölé növelhetnénk a testek sebességét.
Na persze ha létezne dilatálódó idő.. csak akkor. )

A másik fele a megkapott energia merre van, az pedig arról szól, hogy nem csak Einstein, Poincare, hanem az energia megmaradás tételéből következően, a testet elérő energia mennyiség összegződik és így a testnek E=m0*c^3/d (ahol d=c^2-v^2) össz energia készkete lesz.
És megnyugtatlak, ha ezt a testet vf sebességre lefékezzük, akkor a fékezéssel elért vf sebességű tömeg energia készlete csupán
Ef=m0*c^3/d (ahol d=c^2-vf^2) lesz, így a fékezésére
Efék= E-Ef energia mennyiséget kell befektetnünk.

Azaz sem Einstein, sem Lebegyev, sem Poincare, de még az energia megmaradás elvei sem sérülnek.


A tehetetlenségi pályán lévő órák különféle járási sebességére Einstein 51 év alatt semn talált fizikai okot.
Ha az elmúlt két napban figyelmesen elolvastad a hozzászólásaimat, akkor belátod, hogy a frekvencia-energia-tömeg változásokért
a d/c vektorok aránya a felelős. Egyfajta speciális rejtett Doppler-szerű jelenséget okozva.
Ennek a d/c hányadosnak a hatását mérjük az összes mérésünknél.
Viszont a rejtett Doppler d/c arányán felüli eltérést egyetlen méréssel sem sikerült kimutatnunnk az elmúlt 100 év alatt egyszer sem.
Így Einstein óráinak lassú járására ok nem is lehet, hiszen a tapasztalt hatást más jelenség okozza, és így a specrel által leírt óralassulás nem mérhető.
Az külön szégyenfoltja a specrelnek, hogy olyanról szól, ami nem létezik.



Mármint? Mi miért van? Az impulzusok átadása? Vagy a kvázinegatív impulzus miért jelentkezik vonzásként?
Vagy az érdekel, hogy egy impulzus hogyan lehet negatív irányú?

Kérlek pontosítsd a kérdésedet.

Kedves Vackor!

Ha pontosak akarunk lenni akkor a detektor a fotont sem "látja" a beérkezéséig.
Így a beérkezés pillanatában csak a foton érkezési iránya és energiájának nagysága (ill. ezzel a fekije/hullámhossza, polarizációs síkja) ismert.
Ezért a beérkezés elött azt sem "tudhatja", hogy mikor indult és honnan.

A problémát közelítsük meg egy másik oldalról.
Adva van a forrás, a forrásból kilépő egyetlen foton.

Azt tapasztalatból tudjuk, hogy a foton a forrástól a forrás rendszerében nyugvó tárgyakhoz viszonyítva egy adott időpillanatban, adott helyen van.
Ha ezt a fotont bezárnánk egyetlen csőbe a detektorba érkezéséig, akkor mint egy tank a csövét, és a csövében mozgó lövedéket, úgy viszi magával a forrás rendszere a fotont.

És teljesen mindegy, hogy a detektor rendszere mekkora sebességűnek látja a forrás mozgását, a foton mindvégig, akár végtelenségig a csőben marad.

Különböző detektorok rendszerei különféle irányokban és különféle sebességekkel mozoghatnak a forrás rendszeréből nézve

*( és ezzel az ő rendszereikben a forrás a csövével ugyanezen sebességekkel, de ellentétes irányokba mozog,

**feltételezve az azonos állású koordináta rendszereket, azaz az egyes detektorokhoz és a forráshoz rögzített koordináta rendszerek x, y, z tengelyei párhuzamosak és egyaránt ugyanabba az irányba mutat a pozitív irányuk)
így a detektorok rendszereiben a forrás a csövével és a benne haladó fotonnal különféle irányokban mozog.

***( természetesen egy-egy adott detektor rendszerből szemlélve csak egy adott irányba.)

Ebből az egyértelműen látszik, hogy a foton mozgása kizárólag a forrásához viszonyított.

Ezért a megfigyelők kénytelenek a forrás mozgásával együtt kezelni a foton mozgását.

Akkor hogyan kell állnia a csőnek, hogy egy adott detektort elérhessen a foton?
ß=arc tg (d/v) szögbe állított csővel eltalálja a foton a detektor azon pontját, amely pont a kilövés pillanatában a mozgás v sebességének irányára merőlegesen volt a forrás rendszerében.
**** Itt a nevem melletti ábrán v=0,8c d=0,6c esetében ß~37 fok

A specrelt Einstein azért tolta el, mert úgy gondolta, hogy a rendszerek egyenértékűségének jegyében, a forrással egyenértékűvé kell tennie a detektorok rendszereit is.

Ez persze nyílvánvaló tévedés, hiszen a forrás a forrás, ezzel a forrás az egyetlen amely meghatározza a foton mozgását.
Az összes megfigyelő csupán azt szemlélheti, hogy a saját rendszerében ebből a mozgásból mennyit és hogyan lát.

Nyílván ebből következik, hogy kizárólag a forrás rendszerében haladó foton sebessége c a forrástól távolodón, és az összes többi rendszerben, amely rendszerek különféle v sebességgel mozognak a forráshoz viszonyítva *****( ill. a forrás ezen v sebességgel mozog a detektor rendszerében) ezen viszonyított sebességet is bele kell számítani a detektor rendszerében mérendő fénysebesség értékébe.

Lorentz ezt úgy oldotta meg, hogy kiválasztott egy megfigyelői rendszert amiben mozgott a forrás v sebességgel, ettől a forrástól c sebességgel
távolodó fény sebességét a megfigyelői rendszer már láthatta c+v ill. c-v
*****(mégpontosabban x,y,z iránykomponensekre vektori felbontással)
Ami pedig a Galilei -Newton féle hibát okozta, a frekvencia és energia méréseknél.
Mert mint láthattad nem c±v hanem c^2=v^2+d^2 a sebességek között fennálló kapcsolat, ezért ezt kellett volna Lorentznek alkalmaznia.

Tehát összefoglalásként, vagy figyelembe vesszük a forrást és a "csövében cammogó" fotont, és a foton által valóban bejárt út hosszát
vesszük alapul a fény sebességének univerzális alkalmazásakor,

vagy elkövetjük az Einstein féle téves számolást, ahol a d sebesség komponenst nevezzük ki fénysebességnek, és ezzel belekényszerülünk az egyszerre végtelen sok sebességgel járó órák elmebajába.

Én az általam "reklámozott" elvet ajánlom. Ebben minden tehetetlenségi pályán lévő óra azonos sebességgel ketyeg,
ebben a fény sebessége ugyanazon fényútból következően minden szempontból azonosan c fénysebesség értékű.
És a hallgatóknak nem kell belebonyolódniuk utópisztikus egyidejűségi világba ahol sohasem tudhatják első ránézésre, hogy amit mérnek az kinek-minek a micsodája..
Azaz mindenki számára érthető és világos képet adó modell. Amiről valljuk be, hogy a viszonyítások (azaz a relativitások) helyes felismerése és alkalmazása miatt, így sem kisiskolás feladat a kezelésének az elsajátítása.
Ez a modell legalább az ismert fizikai világot valóságosan írja le.

Így nem kezdjük pl. annak az okát keresni, hogy a tehetetlenségi pályán haladó GPS műholdakra miért csak a gravitációs áltrel érvényes, és miért nincs hatása az órák járási sebességére a relatív sebességeknek, amikor mindvégig az órák frekvenciájának változását tapasztaljuk.

Ebben a modellben gondolkodva valós fizikai jelenségek okait és lehetőségit vehetjük számba,és ezzel új felismeréseket tehetünk.

Lehet hogy félreértem, mint mondtam, nem vagyok a téma szakértője.

A detektorból nézve a foton haladási iránya az A-D szakasz. Hogy a mozgásának van egy v irányú komponense is, az a detektorból nem látszik, mert a forráshoz képest ellenkező irányú.

Igen, arra akartam rávilágítani, hogy fentebb azt írtad, hogy a gyorsításkor csupán látszólag kell több energia, mivel a bepumpált energia a sebességtől függően egyre nagyobb része nem éri el a testet.
Én erre mondtam, hogy akkor (ha nem veszi fel az összes energiát) ütközéskor hogyan van akkora energiája, mint amit Einstein mond?

Miféle okot? Erről szól a spec. rel. elmélet ...

Ez az! De MIÉRT van ez így?

Kedves Vackor!



Kicsit félreérted. Azt elhiszem, hogy úgy is szemlélhetnénk, mintha a d vektor mentén haladna a foton. Viszont nem ott halad.

c sebességgel, a c vektor mentén halad. Ezt akkor láthatod be a legegyszerűbben, ha a foton haladási tengelyét nézed.

Nézzük csak a vadászos-vonatos példát, de hogy még szemléletesebb legyen c sebességű nyílvesszővel lőjjön a vadász a B pontra célozva, és a B ponton haladjon át a vonat ablakain a nyílvessző.
A vonat (detektor) rendszerében ( a fülkében ülve) azt látjuk, hogy a forrás ( a vadász ) mozgási irányára merőlegesen halad át a nyitott amlakokon a nyílvessző.
Azaz mondhatod, hogy a d vektor irányában, és ebben igazad is van..

Csupán az az érdekes, hogy amint azt is nézzük, hogy a nyílvessző hossztengelyét meghosszabbítva a vadász mindvégig rata van ezen az egyenesen.
Tehát a vadásztól a nyíl meghosszabbított hossztengelye irányában távolodik a nyílvessző c sebességgel a vonat (detektor) rendszerében is.

Akkor a vadász mozgására merőleges irányban milyen sebesség lehet a vonat rendszerében az ablakok között mérhető d sebesség?
Te és a specrelben Einstein ezt a d sebességet nevezitek fénysebességnek.
Pedig ez nem az, hanem csupán a c sebesség egyik összetevője, komponense.
Az a d sebesség komponens amelynek a v komponenssel adott eredője a c fénysebesség: c^2=v^2+d^2 függvény szerint.

Persze ahhoz, hogy a fizikai méréseikben is alkalmazhassuk ezt az elvet, meg kellene mérnünk a fotonok valós haladási tengelyét és nem egy elképzelt d irányú haladási tengelyt nevezni ki helyette.

Nézzünk erre egy Newtoni módszert, majd tegyük át a specrelbe.


Ha képezünk egyforma elrendezésű forrás és detektor párokat úgy, hogy
forrásokat helyezünk egy síklapra és detektorokat helyezünk egy másik síklapra, akkor

a Newtoni világban ha egyszerre villan mindhárom forrás, csak akkor detektálhatunk egyszerre három villanást, ha minden forrás és detektor párja között azonos távolság mérhető.
Azaz a források síkja párhuzamos a detektorok síkjával.

És mi van a relativisztikus világban ahol az Einsteini egyidejűség beleszól az "egyidejűségbe"?

A források rendszerében nincs baj, hiszen világos, hogy az egyidejű villanások esetén a párhuzamos síkon a detektálások is egyidejűek.

De mi van az egyidejűséggel a detektorok rendszerében?
Nos, ott is ugyanúgy működik. Ugyanis az igaz, hogy az első detektortól
különböző x1,x2,x3 távolságban vannak a források, és emiatt az
Einsteini összefüggésből következően nem egyidejűen villannak a források a detektor rendszerében.
Így látszólag valóban ha nincs egyidejű villanások, akkor nem is lehetnek egyidejűek a detektálások sem.

Csakhogy ezt csak Einstein félreértésével lehet így értelmezni. Ugyanis, ha minden detektortól a forrása x távolságban van, és minden forrás ugyanazon v sebességgel mozog a detektor rendszerében, akkor

ha a detektor rendszerében a saját forrásának villanása
a detektortól x távolságban t időpontban történik, akkor a detektor rendszerében a villanás időpontja t'.

Ez igaz mindhárom forrásra és detektor párjára nézve, azaz

mindhárom villanás a források rendszerében t időpontban történik, akkor
a hozzájuk tartozó detektor ezt a t időpontot t' időpontú villanásként érzékeli.

Azaz a források rendszerében t=t=t vagy indexelve t1=t2=t3=t
akkor a detektorok rendszerében t1'=t2'=t3'=t'
Akkor pedig a párhuzamos síkok esetén a detektorok rendszerében egyidejű felvillanások, egyidejű detektálása t'+1 időpontban történik,
azaz t1'+1=t2'+1=t3'+1=t'+1 a detektálások ideje is.

Ezzel a relativitás szabályai szerint használható a párhuzamos síkok módszere a fotonok haladási tengelyének meghatározására.

Így a detektorok rendszerében is meghatározhatók azok az egyenesek, amelyeken rajta vannak a források.
Ezzel a fotonok által bejárt valós úthosszat is megmérhetjük, és nem kell többé feltételezett d vektor irányú fényutat c sebességűnek néznünk.

Kedves Sparow2!



A benne vant írtam le már párszor: E=m0*c^3/d az m0 nyugalmi tömegű mozgó test teljes energia készlete.

Nos, leírni Einstein is leírta, de nem tudott 51 év alatt sem olyan fizikai okot, indokot leírni, amely indokolná az órák sebességének különbözetét.
Mint ahogyan senki sem tudott 103 év alatt.



Miért? Nem tudod? A töltések által kisugárzott szuper kis energiájú fotonok azonos töltések esetén taszításként megjelenő impulzusként, vonzáskor kvázi negatív impulzusként adódnak át, ezzel pedig egymás felé ható erőként jelenik meg a hatásuk.
Gravitáció esetében a kisugárzott fotonok ( a gravitonok) minden esetben kvázinegatív impulzusként jelennek meg, ezzel csak
egymás felé mutató impulzust átadva a vonzásnak nevezett jelenséget generálják.

Ezen hatások megértéséhez előbb próbáld megérteni azt, ahogyan elnyelődik egy pl. látható fény tartományába eső foton, pl. egy elektronban.

Kedves T68M!


Valóban, ha abban a rendszerben ahol v sebessége van, egy testnek ütközéskor leadhat belölle, álló testtel ütközve az egész
E= m0c^3/d-m0*c^2 mozgási energiáját leadhatja.

Ez nem érinti az energia felvétel módját. Növekvő v esetében minden újabb E0 energia adag az aktuális v értékével számolandő d=gyök(c^2-v^2)
utoléréssel E=E0*gyök((c-v)/(c+v)) aránnyal csökkentve, E értékkel növeli a m0 nyugalmi tömegű test mozgási energia készletét.

Természetesen. Csakhogy a detektorból nézve is c-nek adódik az a sebesség, amit a képletben d-vel jelöltél. Vagyis azt tapasztaltuk, hogy a foton mindkét rendszerben adott idő alatt, c sebességgel tette meg a távolságot. Csak éppen a távolság nem ugyanaz.

De a részecskéket nem csak úgy l'art pour 'lart gyorsítgatják, hanem azért, hogy ütközéskor megfigyeljék, hogy mi történik. És olyankor a részecskében "benne van" a relativisztikus mozgási energia.


Már leírtam: nem az óra lassul le! (És nem a tárgyak rövidülnek meg)
Hanem az idő telik más ütemben.
Amíg a szemlélő vonatkoztatási rendszerében eltelik 1 mp, addig az óra vonatkoztatási rendszerében 2 mp telik el. Ezért a szemlélő vonatkoztatási rendszerében az óra mp-mutatója csak 2 mp-enként ugrik 1 mp-et.
De magával az órával nem történik semmi! (Egy harmadik vonatkoztatási rendszerben lehet, hogy éppen siet, nem lassú. A saját rendszerében meg éppen pontosan jár.)

Egyébként ez olyan kérdés volt, hogy mondj egy fizikai okot, hogy miért vonz a Föld, vagy miért vonzzák egymást a töltések

de a tapasztalat szerint nem csak felveszi, hanem ütközéskor le is adja a felvett energiát.

Kedves Vackor!

Amikor azt írod c+v numerikus összeadás.. nem vektoros .. főleg azért nem stimmel, mert a forrástól c a max sebesség..

Azaz ha a történést a forrás rendszerében írjuk le akkor a test v sebessége automatikusan elvégzi a c felbontását v és d vektorokra.

Így a c^2=v^2+d^2 összefüggésből kell kiindulni.

Így viszont megkapjuk az összes változást, a méréseinkkel egyezően.

Arra pedig a specrelben is ügyelni kell ha az értelmetlen eredményeket el akarjuk kerülni, hogy különféle rendszerekből származó adatokat összeszorozgassunk.

Nem, minden adatot egy rendszerbe kell "transzformálni" és csak így végezhető el a helyes művelet.