Személyszerint nekem tetszet az Indy, amikor elkeztem dolgozni vele, nem is vitattom erényeit.
Aztán egy katalógus készítés végén be hülyült és a napi munkám kárba ment akkor legörbült a szám.

Azóta kerülöm is nagy ivben, de mondjuk az hozzá tartozik, hogy az én esetemben ez nem nehéz mert többnyire olyan anyagokkal dolgozok ahol a design több mint a szöveg.

Nem szeretnék senkit sem támadni, senkit sem megvédeni, csupán szeretnék az Indy oldalán elmondani pár érvet. Quarkos voltam, pár munka után gyakorlatilag zökkenőmentesen átszoktam az Indyre, igaz, a Photoshopot és az Illustratort szinte napi szinten nyüstölöm, tehát az Adobe interfész és gondolkodásmód nem volt ismeretlen. Meg aztán kénytelen is voltam átszokni, hiszen minden nyomda, akivel kapcsolatban álltam, átállt az Indyre, nincs mese. Szóval pár dolog, ami van a CS2-ben, működik, jól működik, és a Quark4-ben manapság már fájó, hogy nincs benne, hiányzik.
- Táblázatkezelés
- Rétegkezelés
- Színrebontott előkép
- Tkp. tetszőleges oldalszélesség
- Story editor, amiben a nyers szöveget meg tudom nézni.
Ezekről még nem esett szó, holott szerintem ezek nem csicsának kerültek bele az Indybe.

Nem, ez nem OFF, és tudom, hogy jórészt igazad van. Dolinszky anno, kétezeregyben, mikor én a keze alatt tanultam, és mikor az InDesign-nak még csak az egy pont valahányas verziója létezett, a tipografikus előnyeire már akkor is kitért, mondván, ez a jövő útja.

Csak hát kvarkos aggyal (szándékosan írom így!) nehéz "befogadni" a teljesen más kottára komponáló Adobe-alkalmazást, ahogy egy Corel-ben munkálkodó designer sem képes ripsz-ropsz átállni az Illustratorra. Quarkra finomított munkastílusommal képtelen vagyok megfejteni például a Ventura működési ABC-jét, ehhez minimum egy szakkönyvi leírásra meg egy gyakorlott mentor segítsége volna szükségem. Túlságosan is Quark-ra jár az agyam, arra állt rá a kezem. Fapados jármű ide vagy oda.

Amúgy nagy hibám, hogy engem pusztán piacra kerülésük okán még nem nyűgöznek le holmi újdonságok (kivétel ezek közül az automatikus árva- és fattyúsor-kizárás meg a szövegfolthatást optimalizáló elválasztó- és idézőjelek margón kívülre tessékelése) - lévén hogy a szorgos kézimunkának vagyok a híve, mintsem hogy gépi algoritmusok automatizálására bízzak tipografikus megoldásokat. Vaskalapos hozzáállás, de ez van. Én kézi vezérléssel dolgozom, és erre a Quark 4.11 kiváltképp alkalmas. Ami gépi rutinnal kiváltható benne, az nem vészes mértékű és olykor elkerülhetetlen is. De én megátalkodott konzervatív vagyok (e szempontból nézve), én ától cettig kézben tartom a melót, annak egyetlen szakaszát sem adom csak úgy át programozói műhelyekben csuda finomra csiszolt programrészeknek. Ezért halálom, ha Office-szal kell szembesülnöm, mondjuk valami elegánsra tördelt(!) Word-fájllal, ami valódi fából vaskarika tempó, mert a Word-öt nem szedésre meg kiadványszerkesztésre alkották, hiába is izzadtak bele utólag annyi hókuszpókuszt.

Nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb át kell nyergeljek a Ventura v.10 meg az Indesign CS2 képviselte vonalra, mert a világ, a tördelőszakma tovahalad, én meg mint a borravaló lemaradok. Igaz, konok módon nem hagyom ki akkor ebből a vonalból a megújult Quark v.7-et sem, annál is inkább, mert nagyjából mindenben behozta lemaradását, amit szorgos és kitartó semmittevéssel összehozott az elmúlt évek alatt az ő korábbi verziói révén (v.5, v.6-6.5) a másik két szoftverházzal szemben, igaz, az ára megmaradt csillagászati magasságban, mármint amazokéhoz képest.

Az Open Type-ra történő optimalizálás mind a három legmagasabb verziójú kiadványszerkesztő esetében adekvát és egyben triviális, erre a rugóra jár most már mind a Ventura, mind az InDesign, mind a Quark, legalábbis annak hetes kiadása. Más font-alapon már nem is igen lehet velük dolgozni. Így halad előre a világ, így múlik el a tegnap dicsősége. És ha az InDesign nem letagadható térnyerésére gondolunk, úgy ennek éppen hogy a Quark a megmondhatója.

Üdv!

Engedjetek meg egyfajta védőbeszédet az InDesign mellett. (talán nem is OFF)...

Annak idején tipográfia tanárom Dolinszky mester hívta fel a figyelmünket az InDesign-ra a következőképpen: az InDesign megalkotásában meghatározó szerepet játszottak a tipográfusok, míg a Quark esetében nem (vagy alig észrevehetően). S valóban a két programmal egyszerre ismerkedve az a benyomásom támadt mintha a Quark egy német fapados terepjáró lenne, míg az InDesign egy finom "fullextra" felszereltségű stílusos francia autó... (nyilván elfogult vagyok)

Ami végül is nekem az Indesign mellett szól(t):
- az OpenType fontok teljeskörű kihasználtsága

- ha egy font családban nincs bold vagy italic, akkor azt fel sem kínálja a program, ergo nem lehet "ál-bold"-okat vagy "ál-italic"-okat létrehozni.

- a ligatúrák lehetőségének kihasználása

- hétféle szóköz!!!

- a betűközöket az optikai alávágás opcióval gyönyörűen állítja be. Csak az igazán nagyméretű Capitálisoknál kell egy kicsit igazítani, de ott is éphogy.

- a szóközöket és a sorvégi elválasztásokat is nagyon szépen állítja be (opcióban megadható, hogy hány sort figyeljen egyszerre), így elkerülhetők a csúnya csatornák, és az egymás alatt megjelenő elválasztójelek.

- van benne optikai margó igazítás is, azaz a nyitó idézőjel, a sorvégi elválasztójel túllóg a margón, így szebb lesz a szövegkép (a mérték megadható)

- a fattyú ill. árvasorok megelőzésére is van eszköze

- a segédvonal-kiosztással pillanatok alatt tetszőleges hálószerkezetet lehet létrehozni, ami a korszerű tördelés sajátja

- a legújabb verzióban már szövegdobozokként más és más baseline grid-et lehet megadni!!!

- praktikus az átjárás más Adobe (illustrator, Photoshop) felhasználói programok között.

- s még sorolhatnám...

Én csak egy egyszerű felhasználó vagyok, nem látok bele az egyes programok háttérrészleteibe, de az biztos, ha szöveggel van dolgom, közelébe nem jön semmi az InDesign-nak.

A kezdetekben igazából csak hátrányom volt belőle, hogy az InDesign-ra álltam rá. A legtöbb helyen Quark gyakorlatot vártak el. Nem is jöttem be nekik. De aztán akadt néhány olyan állandó megrendelő, akit úgy egyébként hidegen hagyott, hogy miben dolgozom, csak a végeredmény érdekelte őket. Az pedig szerintem látványosan jobb volt, mint a megelőző Quarkos munkák.

Persze az átlag megrendelő nem látja ezeket a különbségeket
A hozzáértő az pedig általában nem megrendelő

Minden jót!

(elnézést, ha ez mégis OFF volt)

Minél komplikáltabb a rendszer, annál nagyobb a hiba lehetősége.

Egy kis megjegyzéske...

A Corelt színhelyes bontásra bekalibrálni nem egyszerű feladat, tehát nem kell meglepődni, ha a végeredmény teljesen mást fog mutatni, mint amit szeretnél...

Amúgy nálam a lányok a quark és a corelről 2-3 hét alatt átálltak Adobe Creative Suite-ra és ma már azt mondják, hogy ha elő kell venni egy régebbi anyagot, hogy nem értik, hogy tudtak velük dolgozni!
Egyszerűbb, jobb és színhelyes (persze előtte be lett kalibrálva a rendszer)!

Üdv: Csixi

Hi!

Csakhogy hozzászóljak: mindegy, hogy hívod be!
Az importnál a files of type-nál állítsd be, hogy Ai - Adobe Illustrator
Az Open-nél meg a files of type-nál állítsd be, hogy Ai - Adobe Illustrator és utánna a vektoros formátumot válaszd! Ennyi!

Üdv: Csixi

Hmm, szóval nem importal kell visszahozni hanem open-el?
Na akkor az lehet a baj.
Holnap kipróbálom, mert itt nincs Corel.
Köszi!

Exportálod EPS-be, mint ahogy már írták, aztán pedig egyszerűen megnyitod az EPS fájlt Corelben.
Szerkeszthető marad.

Ja majd elfelejtettem. Nem rég elkezdtem készíteni vektor illusztrációs grafikákat eladásra.
Tegnap meg volt az első értékesítésem.
Egy adat vesztéssel kapcsolatos illusztrációt vettek meg.

Na ezt örömmel hallom, hogy az Indyt rendbe szedték. Én anno a Quark-ot használtam a rossz Indy tapasztalatok után.

Amúgy ezt a Quark vs Indy háborút nem is az Indy nyerte meg mint inkább a Quark veszítette el.
Sajnos elkövették azt a nagy hibát (amit sok más cég is már), hogy ők voltak a legjobbak a szakmában aztán megültek a babérjaikon.

Az adobe nagy erényének tartom az átjárhatőságát a termékek között.
A Corel nagy szerencséje, hogy ebben igyekszik lépést tartani oly módon, hogy elég türhetően kezeli az adobe anyagokat.
Tényleg ez az eps-es eset volt az első, hogy problémába ütköztem a Corelal. (megjegyzem ezt még mindig nem tudom, hogy vektoros eps-t, hogyan nyerek vissza szerkeszthető álapotba.)

Abban totálisan egyetértek, hogy az Adobe a nagy halacska itt és ővé a jövő, szóval elöbb utóbb, meg kell tanulnom őket, de egyenlőre nagyon jól elvagyok a corelal.
Lekopogom szeptemberben a munka is beindult, épp most csináltam egy 4 nyelv-mutációs brossúrát (na az orosz verziót szerkeszteni vidám volt)

Rossz nyelvek szerint a világ legnagyobb és legokosabb névjegykártya-szerkesztő programja a Corel, és ami azt illeti, ezzel többé-kevésbé egyet is értek. Az Illustratort elég nehéz megszokni, nem olyan egyszerű, mint a Corel, de igaz ugyanaz rá, mint a Photoshopra, hogy amit nem lehet vele megcsinálni, azt a nyomda sem lenne képes kinyomtatni. Ami az Indyt illeti, ő egy új gyermeke az Adobe-nak, ez az 1.0-n és az 1.5-ön látszik is, ezek fagytak, bénák voltak, félrenyomtak, stb. Viszont az, hogy a DTP szakma kb. 7-8 év után pont az Indy 2.0-ra meg 3.0-ra váltja le a Quark 4.11-et, az azért jelent vmit. Lassan kijön a 7-es Quark is, mégsem tudják jelentősen használhatóbbá tenni, ugyanakkor az Indy követi az Adobe kezelői felületet, logikát, használhatóságot, ugyanakkor friss és nagyon praktikus új ötleteket tudtak belepakolni. De pl. nagyobb kiadványokat, uram bocsá' könyveket Indy helyett Corelban szerkesszek... Hát ez azért nagyon durva lenne! Ha már a Corellal hasonlítod össze...

Én is Corelt használok, és Tigrincs megjegyzése illik rám. Az Illustrátor számomra is nehezen kezelhető főleg a kijelölések miatt. Teljesen másképp működik mint a Corelban. Az igazi rémálom pedig a freehand. Na abban megcsinálni egy kiosztást... A Corelban csak beírom, hogy merre, milyen távolságra duplikáljon aztán hajrá. A freehandben meg nem tudom mi abban a jó, ha valamit másolok majd visszarakom akkor nem is ugyanabba a pozícióba rakja, ráadásul i kellett számolnom egyesével az X és Y koordinátákat. Katasztrófa! Hogy lehet ezzel gyorsan dolgozni?

Öszintén szólva meglepne ha lenne benne ennyi következetteség. Még fentartom a szokás dolgot.

Én Corell 11 - 12 ismerem. Az illusztrátort nem, de az Adobe cégtöl az Indesign után ment el a kedvem. Na annál igaz volt, hogy nem az volt nyomtatásban amit a gépen láttam.
Persze az Adobe PS nem lehet megkerülni.

Most készítettem 3 vektor grafikát Corel-el amit aztán egy ügynökségnél el is fogadtak szóval megfelel.
Amúgy azt egy percig nem állítom, hogy maga a tökély a progi, de azért megfelelő ember keze alatt komolyabb munkára is alkalmas.

Én amúgy azokra szoktam furcsán nézni aki komolyabb designel megáldott névjegyet QE-el csinálja.

Nem akarok vitát gerjeszteni, csupán az a tapasztalatom, hogy Adobe cuccokat főleg grafikus emberek használnak, sokan olyanok, akik Macről szálltak át PC-re, Corelt pedig a programozói gondolkodással megáldottak. Tehát tapasztalataim szerint valahogy más a programok logikája, kezelésmódja, vagy a fene tudja mi... Ennek ellenére a Corel nagyon sokáig küzdött azzal, hogy ami a nyomdába került, annak nem sok köze volt ahhoz, amit az ember rajz közben megálmodott, pontatlanságokkal volt teli a proof. De mondom, nem vitát akarok, ez csak egy vélemény.

Hát van még pár ilyen vita, de úgy látom kis különbség esetén a megszokások számítanak.

Nem fikázni akarok, de a Corel nem igazán való komoly DTP munkára... Tudom, örök vita ez, de akkor is. Ennél nyakatekertebb progit ritkán látni.

Ezer köszönet, félig már okosabb lettem.
Egy ideje használom már a Corelt, de eddig eps-re nem volt szükségem így szánom-bánom nem tudtam mi van

Az elmentés részen eligazodtam az rendben is volt, exportáltam ahogy kell, de amikor vissza importáltam (sima inport) akkor nem volt számomra szerkeszthető.

Ez az EPS konverter hogy működik?
Külön progi?
Már csak ez a része nem tiszta....
Előre is kösz!

Belekotty: CorelDraw-ból ilyen esetekben nem mentünk, hanem exportálunk (kijelölt tartalmat más formátumba konvertálva diszkre írunk), tehát Export as EPS. Erre persze ablak ugrik fel egy csomó beállítási kérdéssel, amin alapból illik eligazodni. Visszafejteni pedig az így megírt postscript állományt úgy lehet, hogy v.12 előtti verziókban a Postscript Interpreted szűrővel, azon felüli verzióknál pedig simán az EPS konverterrel importáljuk (beemeljük) a (Corel-es) munkalapra. Ez esetben vektoros, szétbontható és szerkeszthető formában kínálja fel a CorelDraw az állományt. Ha viszont - mondjuk - pixeles összetevőt is tartalmazott a kimentés, az ettől az akciótól még nem válik vektorizálttá, hanem ugyanolyan pixeles részegységként jön vissza, ahogy még eredetiben, exportálás előtt is volt.

Tévedsz. Nem azt mondtam, hogy csak TIF-et vagy JPG-t, hanem pl. vektoros grafika tárolását is támogatja az EPS, de pl. szövegét is (ami sem nem vektoros, sem nem pixeles), de fontét is. Ha a vektoros ábra EPS-be mentésénél nem adod meg, hogy a vektoros ábrákat adott felbontásra renderelve tárolja az EPS, akkor az vektoros formátumban marad. Tessék kicsit jobban utánanézni, és jobban odafigyelni, mit írok.

Az mitől lehet, hogy továbszerkesztésre vektoros képet EPS formátumba kértek.
Tudtommal akkor a vektorok már nem lesznek szerkeszthetőek.
Vagy tévedek?

Igaz, igaz.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy az EPS nem önálló "formátum", hanem egy befoglalóformátum (ENCAPSULATED PostScript...), azaz amellett hogy az oldalakat leíró PS kódból áll, tartalmazhat beágyazott TIF vagy JPG képet is. Ez kb. úgy képzelendő el, mint ahogy az IE MHT formátumban weboldal mentésekor nem csak az oldalt menti el, hanem base64 kódolásban a mellékleteket is, azaz pl. képeket. Tehát egy kép EPS-ként mentése nem más, mint egy üres, kép méretű oldal mentése, rajta egy beágyazott -adott esetben TIF vagy JPG- képpel.

Ámulok csak a képi állományok leíró algoritmusaiban történő virtuóz kergetőzésnek... Tanulságos, érdekes, szakmailag belterjes, ám az eredeti, a címadó kérdésre bőven elégséges válasz az volna - ami annak rendje s módja szerint meg is érkezett -, hogy a TIFF lesz itt a nyomdai munkára való további felhasználás szempontjából (ergo: CMYK-színbontású kontextusban) tökéletes formátum, míg a JPG-t, amikor csak alkalom nyílik erre, DTP-szempontból lazán el lehet felejteni (nem arra alkották); ha pedig (a mai, akár még az otthon használatos konfigurációk többségének kondícióit figyelembe véve) nyomdai előkészítés szempontjából a legkomfortosabb módon akarunk eljárni, hát EPS-t (képi állományok esetében értelemszerűen pixelgrafikus-variánst) kell alkalmazni, mert bár ennek (főként a benne tárolt preview-nak köszönhetően) némileg terjedelmesebb a mérete, és így a helyfoglalása is a vinyón, mint volna amúgy egy LZW-tömörített TIF-nek, viszont ezzel szemben száz százalékig PostScript-kompatibilis leírás, vagyis egy postscript-ban megírt anyagba printelve (levilágítva) a digitális tartalom egy az egyben belemásolódik a prepress anyagba, ohne bármi értelmezés vagy netán konverzió. Ja, és ohne bármi adatvesztés - hogy ezt se feledjük. Az Adobe sem véletlenül alkotta meg ezt a leírási nyelvet, ahogy szintén nem véletlenül lett ez a - mára már számítógépes alapokon építkező - nyomdai szabvány.

1, A TIF a te terminológiád szerint 24 biten tárol szineket, amit hagyományos értelemben 8 bites truecolornak hívnak. Ha a JPG szerinted is 3x8 biten tárol egy pixelt, akkor nem értem, min vitatkozunk. Tökéletesen mindegy, hogy egy számot unsigned int, és akkor változást tárolok -127 és 128 között, vagy mezei int, és értéket tárolok 0..255 között. Mindkettő 256 fokozatot képes tárolni, mivel hiába tárolok változást, ha a 0..255 tartományból nem tudok kilépni. A dinamikatartomány akkor is 8 bit csatornánként, csak azért tárolnak a jpg-ben (meg a jfifben meg az mjpg-ben, meg a többi származtatott formátumban) változást, mert az természetes képeket így leírva jól tömöríthető adatokat kapunk. De ettől a dinamikatartomány nem változik, azaz a TIF-nek és a JPG-nek is 8 bit a dinamikatartománya.

2, Egyszerűbb a Photoshopban megnézni a különböző tömörítések mértékét layerenként difference áthatással megnézni. Az az igazság, hogy a képeket nem szoktuk futtatni, nem tudom, észrevetted-e...

Egy RGB24 típusú képet alapul véve, pixelenként mindegyik színösszetevőre jut 8-8bit amely 8 bites dinamikával képes tárolni az adott színösszetevő értékét 0 és 100% között.
Ekkor jön a JPEG kódolás ami pedig 8 biten képes leírni a szinátmeneteket.
A JPEG-nek is vannak különféle módozatai. A legegyszerűbb, amikor a 8 biten 2-2 bit jut a vörös és a kék változásaira 4 pedig a zöldre, mivel arra a legérzékenyebb a szemünk. Kicsit bonyolultabb amikor a 8 bitből 2 határozza meg, hogy a többi hat melyik színősszetevő változásait követi. Ez majdnem ugyanaz mint az Amiga HAM.
Kicsit még bonyolultabb amikor 3 bit határozza meg annak a szomszéd pixelnek az irányát amelyiket referenciaként használva a maradék 5 biten tárolt érték szerint módosul a szín. Nagyjából ezek a fő csapásirányok, egalábbis tudomásom szerint.
48 bites RAW esetén nyilván 16 bites JPEG eljárást kell alkalmazni.


másik dolog:

A JPEG veszteségmentességéről nagyon egyszerűen meg lehet bizonyosodni. Veszek egy programfájlt, átnevezem RAW-nak, csinálok neki egy fejlécet amiben megadom a vizszintes, függőleges pixelszámot valamint a színmélységet, aztán ezt az egészet beolvasom a fotosopba majd kimentem TIF-ként JPG-vel. Ezután beolvasom a TIF-et és írok belőle egy RAW-ot, amiről azután leveszem a fejlécet és visszanevezem .com, .exe vagy ami előtte volt.
Ha fut, akkor veszteségmentes volt a TIF-JPEG ha nem fut, akkor nem.
Elárulom, nincsen veszteségmentes JPEG, ahogy nincsen veszteségmentes MP3 sem.

A dinamikának van egy tartománya, amivel ugye le vagyon írva. Ha egy cellában maximális változást írok le az egymás melletti 8 pixelre, azaz 256-os változást, akkor az már elvileg csak 11 biten lenne leírható, és a Photoshop is, és minden más progi is csak 16 bites képnek tudná értelmezni. Sőt, ha a mellette levő cella ugyanerről a 8 biten már nem ábrázolható értékről indulna, akkor ugye a kép széléig a fényértékben a határ az ábrázolhatatlan végtelen lenne. Igen, valóban HAM elven működik a JPG, de akkor sem esik ki a 8-9 bites tartományból. Ha ez így lenne, akkor nagyon klasszul lehetne HDRI képeket csinálni vele, de sajnos mégsem lehet.


Ha egy százalékos csuszkán a 100% a veszteség nélkül tömörített file minőségét jelzi, ennek arányában romlik a 0 felé a kép minősége, és csökken a kép mérete, akkor a 100%-ra állított JPG vajon veszteséges-e vagy sem? A TIF-nél nem MINDEN JPG tömörítési arány veszteségmentes, ha esetleg ezt értetted félre, csak a 100%-os, ugyanakkor az LZW veszteségmentes, minden (illetve nincs csuszka, tehát mind az egy) esetben.

Tigrincs kolléga írja:
"Ha már bele kell nyúlni arhiválás előtt a képekbe, akkor az eredeti JPG-ket érdemes 8 bites TIF-be menteni (mivel az eredeti JPG is 8 bites RGB, nem érdemes felesleges infót menteni), "

Nekem az a véleményem, hogy:
Csúnya lenne, ha a JPG algoritmus 8 biten írná le a pixeleket.
A szomszédos pixelek változásait írja le 8 bites dinamikával, nem magát a pixeleket. Valami olyasmit kell elképzelni mint Amigán a HAM üzemmódú képmegjelenítést. Azzal sem értek egyet, hogy a TIF-nél bevezetett JPEG tömörítési eljárás veszteségmentes. Logikusan gondolkodva, akkor ugye minek az a csuszka a százalékos felosztással ahol a tömörítés minőségét lehet beállítani....

A TIF alapvetően nyomdai (DTP) szabvány, mint ilyen, tökéletesen alkalmas publikálásra, a tördelő/nyomda szerintem örülni fog neki.

Köszi a kimerítő választ. Sajnos abban a szoftverben, amit használok (Aperture) nincs lehetőség választani, hogy milyen tömörítésű TIF legyen, így marad a 16 bites verzió. A RAW-okon kell módosítani, mert abban a formájában nem alkalmas a publikálásra.

A TIF pedig alkalmas a publikációban való megjelentetésre, jól tudom?

Szimi

Ha a fotók digitális fényképezőgépen készültek, akkor alapvetően konvertálás nélkül, ami a gépben a kártyára íródott, azt érdemes tárolni. Ha ez vmilyen RAW, akkor úgy, ha TIF, akkor úgy, ha JPG, akkor úgy. Ha már bele kell nyúlni arhiválás előtt a képekbe, akkor az eredeti JPG-ket érdemes 8 bites TIF-be menteni (mivel az eredeti JPG is 8 bites RGB, nem érdemes felesleges infót menteni), ha pedig vmilyen RAW volt, akkor pedig a RAW-nak megfelelő 8/16/32 bites TIF-et ajánlom. Amikor azt írom, ments TIF-ben, akkor veszteségmentesen LZW vagy JPG tömörített TIF-re gondolok. Vigyázat, a JPG-tömörített TIF még nem lesz JPG kép, de a kép tömörítését a JPG-ben használt algoritmus végzi, azzal a kitétellel, hogy itt a JPG veszteségmentes, tehát elég nagy méretű. Ami pedig a kép nagy méretét illeti... A tömörített TIF (akár LZW, akár JPG) mérete a kép redundanciamentes információtartalmával egyenlő. Ha "unalmas a kép", a méret kicsi lesz, ha mozgalmas, nagy. Ha ennél kisebbre akarod nyomni, akkor a kép eredeti, teljes információjából kell elvenni, ez az arhiváláskor tudtommal nem cél.

Sziasztok,

Újonc vagyok a fórumon. Nagy mennyiségű digitális fotó archiválása előtt állok. RAW-ból szeretném olyan formában tárolni a képeket, hogy bármikor nyomdai felhasználásra alkalmasak legyenek. A kérdés, hogy erre a célra *jpg filokat mennyire célszerű kreálni? 16 bites *tiff-re gondoltam alapból, viszont ezeknek horror a mérete (40-50 MB/kép).

Köszönöm a javaslatokat előre is.

Üdv: Szimi