Sziasztok!
Én Egely Tértechnológia című könyvében olvastam először a Meyer féle vízbontóról, kb. 15 évvel ezelőtt. És rengeteget töprengtem rajta.
A következőkre jutottam:
A vízben elsősorban a vándorló protonok vezetik az áramot.
Mivel a protonok sebessége elérhet egy maximumot, az áram növelése csak úgy lehetséges, ha a vándorló protonok száma nő.
Az áram * a víz ellenállása = feszültség.
Először nagyfeszültségű impulzusokat vezettem egy pohár vízbe. Nagyrészt semmi nem történt, később nagyon apró gázbuborékok jelentek meg az alu drótokon, amit elektródának használtam.
De így nem tudtam igazi nagyfeszültséget létrehozni a vízben, ahhoz a víz túl jó vezető (csapvíz).
De ha a víz egy kis térfogatában az áramsűrűséget úgy meg tudnám növelni, hogy a víz ellenállásán nagy feszültségesés jön létre, akkor megkapom a nagyfeszültséget.
Így a pohár vízbe mártott két aludrót közül az egyikre ráhúztam egy üveg-pipettát, és az áram, miközben a drótból a vízbe ment, majd az üvegpipetta vízzel töltött csövében haladt tovább, végül elérkezett a pipetta leszűkült végébe, ahol is a szűkület miatt az áramsűrűség jól megnőtt.
A megfigyelt jelenségek elég izgalmasak voltak:
1. a pipetta szűk végénél fényjelenség jelent meg, vagyis fotonok léptek ki a vízből, pontosabban a vízmolekulákból
2. a fényjelenséggel együtt viszonylag nagy, 3 - 4 mm átmérőjű gázbuborék jelent meg a pipetta szűk végénél
Nem vizsgáltam a gáz összetételét, de szerintem ha ez a buborék gőzbuborék, akkor nem érne fel a víz felszinére, mert a pohárban kb. 20 fok Celsius hőmérsékletű volt a víz. De össze lehet gyűjteni ezt a gázt egy lefele fordított átlátszó pohárban, és ha gőz, akkor eltűnik, ha gáz, akkor megmarad.
Nem sikerült megfigyelnem, hogy a pipettában is felment-e egy gázbuborék, vagyis hogy a pipetta szűk végén megjelent fényjelenség mindkét végén keletkezett-e gáz.
A gázról az az elképzelésem, hogy O2 és H2 keveréke, és valószinűleg bejuthatott a pipettába is, mert kb. félórai kisérletezés után bekövetkezett egy jó nagy pukkanás, és a pipetta darabokra tört.
Ezt a kisérletet egy természettudományos alapkisérletnek tekintem, ahol is elektrolízis történik a vízben, távol a kisérletben felhasznált fémes vezetőktől.
A mai fizikai ismereteim szerint a közetkező folyamatok játszódnak le:
1. az áramsűrűség növelésével a vízben nő a feszültség, és így nő az elektromos térerősség is
2. a vízben az áramsűrűség növelése miatt a megnövekedett számú vándorló protonok - melyek vízmolekuláról vízmolekulára ugrálva vagy csúszva haladnak, átmenetileg H3O+ hidroxónium-iont létrehozva a vízmolekulából - megnövekedett számú OH- negatív töltésű hidroxid-iont hagynak maguk után
3. az elektromos térerősség a vízben elér egy kritikus értéket, ahol az elektronok elkezdenek leszakadni az OH- negatív töltésű hidroxid-ionokról
4. a szabad elektronok találkozhatnak egyrészt a protonokkal, és H atomot hozhatnak létre, vagy találkozhatnak OH gyökkel, H2O vízmolekulával, és ezek a találkozások okozhatják a fényjelenségeket, és az elektrolízis jelenségét is
5. mialatt a nagy áramsűrűség jelen van a vízben, a fénykibocsájtás is jelzi a nagy energiasűrűséget, ezáltal feltételezem jelenlegi ismereteim alapján, hogy a keletkező H és O atomok, melyek amúgy maguk is rendkívül reakcióképesek, könnyen visszaalakulnak vízzé, tehát a gázképződés feltehetőleg az áramimpulzus lefutó szakaszában a legnagyobb
Tehát a legtöbb gáz úgy nyerhető ki, ha az áramimpulzus gyorsan felfut, az áramsűrűség, és ezzel együtt az elektromos térerősség eléri azt az értéket, ahol az elektronok elkezdenek leszakadni az OH- negatív töltésű hidroxid-ionokról, és ebben a pillanatban az áramimpulzus amilyen gyorsan csak lehet, lefut. Ez egybe is vágna Meyer találmányi leírásával.
Mindezeken túl amikor az áramimpulzus lefutó szakaszában a nagy energiasűrűség lecsökken a pipetta végénél, és a keletkező H és O atomok, melyek amúgy maguk is rendkívül reakcióképesek, elvileg statisztikusan egyenletesen eloszolva vannak jelen, vagyis vizzé kellene reagálniuk egymással. A gázképződés szerintem nem magyarázható meg a mai ismereteinkkel.
Ennélfogva szerintem pl. Meyer magyarázata a szabadalmában a vízmolekula szétszakítására nem állja meg a helyét. Szerintem nagyrészt sikerült reprodukálnom azokat a fizikai alapjelenségeket, amelyek alapján Meyer vízbontója működik, és mivel nincs magyarázat a gázképződésre, ezért egy olyan új természettudományos jelenséggel állunk itt szemben, amit még kutatni kell.
Amennyiben ez az új természettudományos jelenség alapjelenségnek bizonyul, akkor ez magyarázat Meyer sikertelenségére: természettudományos alapjelenséget, mint pl. tömeg, gravitáció, elektron stb. nem lehet szabadalmaztatni. Én elhiszem, hogy sok pénzbe kerül a kutatás és a fejlesztés, de szerintem ha egy találmány egy új természettudományos alapjelenség felhasználásával működik, akkor az már nem szabadalmaztatható, amíg közismert nem lesz az adott természettudományos alapjelenség.
Na most Meyer csak úgy tehette volna közzé ez az új természettudományos alapjelenséget, ha bemutatja a berendezése pontos leírását. Amit meg nem akart megtenni. És veszített.
Végezetül a kisérleteim elektromos berendezései:
egy kb. 10uF-os kondit töltöttem fel kb. 10 - 20 kV-ra, a vizesedénybe tettem két alu-huzalt, az egyik a kondi egyik kivezetésére volt kötve, a másik alu-huzal egy szikraközön át volt a kondi másik kivezetésére kötve. A szikraköz távolságának állításával lehetett a impulzusok nagyságát állítani. Szóval a kondi egyre csak töltődött, és amikor a szikraköz átütött, az elektromos impulzus belement a pohár vízbe az alu-drótokon.
Végeztem kisérleteket műanyag zacskókkal is, pipetta helyett az egyik aludrótot vízzel telt műnyag zacskóval szigeteltem el a másik aludrótttól a vizespohárban. A vízzel telt műnyag zacskón tűvel csináltam egy kis lukat, hogy ott át tudjon haladni az áram, és be tudjon sűrűsödni. Az impulzusok 4-5 mm átmérőjűre tágították a kis lukat. Volt olyan is, hogy az elektromos impulzus visszagyújtotta a buborékban a durranógázt, jó nagy durranásokat hozva létre. Ilyenkor a lukat 10mm-esre is kitágította a robbanás.
A pipetta leszűkülő végében is látható nyomai maradtak az eróziónak, az energiasűrűség valahogy koptatta az üveget is.
Még tervezem, hogy mázatlan cserépedénnyel is el kellene végezni a kisérletet, mivel ott nem egy kis luk van, mint a pipettán, hanem egyenletesen porózus a cserépedény. 
Üdv
Spark2
|
Frankó így, mert kis gombnyomásra sül ki. Esetleg azt lehetne, hogy két tökéletesen polírozott élü üveget kicsit bevágni az élüknél, és úgy rakni a vízbe egymással szemben. Úgy is nagyon kicsi lenne a rés, és az üveg az bírná szerintem a dolgot. Esetleg nagyobb feszültséggel megpróbálni? Még én sem próbáltam de 3 kondi 45kV-ot bírna 
Ugyanis elem (külső energia)nélkül fütyülni = örökmozgó.
