A parti helye egy kultúrház, amit kibérlünk a nagy eseményre. Úgy negyedévente/félévente szoktunk összejönni a munkatársakkal és haverokkal, tehát nem éppen vadidegenek az emberek. Mellékesen, ha épp nincs parti, akkor interneten szoktunk zúzni - valaki mindig játszik valamivel...

Mivel mi olyan helyen szervezzük, ahol alapból van már 4 gép, ezért mi össze szoktunk jönni így 8-9-en.
Egyszer voltam egy nagyobb party-n, ott kb. 25-en voltunk, de a felét sem ismertem. Nem volt úgy jó buli.

Na igen... Mi is örülünk, ha már 4-5 ember összejön.

Ez már szép szám. Nem olyan családias, mint amit mi is szoktunk csinálni. Hol tartottátok? Olyan, mint egy tornaterem.

Az UT-t kihagytam az előbb a listából, azzal is szépeket lehet hentelni!

Hát igen... Épp most volt nekünk is a szokásos összeröffenés. Egy ilyen partin 20-25-en szoktunk lenni, el lehet képzelni hogy mi megy ott... Felhozatal: MOHAA, BF:DesertCombat, BF2, DeltaForce:BHD, UnrealTournament. (Hiányoltam a CS:S-t) A hangulatot nehéz leírni. Röviden ez volt: Ezerrel másolás, játéktelepítés, mindenkit szétgéppuskázás, tombolás/örjöngés, egér/billentyűzet csapkodás, anyázás, játék szidás, az egészen röhögés, vedelés/zabálás, filmnézés, szemkifolyás...
Egy ilyen parti kihozza az ember rejtett énjét - negatív értelemben.
És egy kép: http://members.chello.hu/zsora/lanparty.JPG

Mi általában 7-en 8-an szotunk összeállni partira, délután 6-7-től aeddig bírjuk, és senkinek nincs dolga, kb. reggeli 8-9-ig.
Kóla nálunk is nagy mennyiségben van, utolsó parti alkalmával, vittünk 1 karton Tesco gazdaságos energiaitalt is, nagyon meggyőző teljestménye volt.
Egy 100-as Stalingrad parti alatt senki sem pislogott.
Kedvencünk a CS, 8 ember már pont megfelelő hozzá, nagyokat szoktunk nyomni vele, általában 40-50 perces derbik vannak.
Mohaa-ban leginkább a Stalingrad megy, azon a pályán nagyon durva 8 ember csatája, nincs egy fél pillanatnyi nyugalom sem. A többi pályán általában max. egy 50-es limitet nyomunk, de valamelyiket simán átlépjük. Főleg a nagy havas, és a havas parkos pályákat nem szeretjük.
COD alat szintén nagy hentelések vannak, győzzük egymást túlkiabálni. Persze mindenki a game-t szidja, hogy nagyon szórnak a fegyverek, és túl gyorsan halnak az emberek.
Múltkor kipróbáltuk a Flat Out-ot is, az aréna nagyon komoly volt, valaki már a másik teljes családfáját elszidta, amiért mozdulatnyi helyet sem adott neki.
Sy emlékei eszembe juttatták a régi "hálókat", amikor LPT és COM kábelekkel nyomtuk 2-en a Descent-et, Doom-ot, Wolf-ot és a legjobbat, a Duke Nukem-et. Persze néha pihenésképpen előkerült a Heroes1 is, azzal is nagy partik voltak.

Huhh, jó hosszú lettem, egyszóval mindenkinek ajánlom én is egy jó lanparty szervezését, vagy benne való részvételét, nem bánja meg.

Hja, az ember marhára meg tud izzadni a koncentrálás közben Főleg, amikor egyhuzamban 4-5 órát koncentrálsz egy játékra, nem is kell, hogy 35 fok legyen, hogy az embert kiverje a víz


Lehet, hogy az árammal volt valami... Régebben, amíg még CRT monitoruk volt a haveroknak, akik néha átjöttek hozzám LAN-olni, arra panaszkodtak, hogy "lejt" a monitor képe (jobbra lefele). És csak nálam, náluk, otthon nem. Pedig itt minden földelve van, szóval nem tudom... Lehet, hogy nálatok is valami hasonló volt az ok

Nahh! Én is leírom LAN party-s élményeimet...

Szóval én kb. 2 éve játszottam áltlában egy haverommal ,de néha 3an game-kat! Együtt laktunk albérletben fősuli alatt, így szinte fél éven keresztül éjjel-nappal (suliba se sokat jártunk, csak ha ha nagyon kellett) csak így játszottunk, összekötöttük a gépeket, s nyomtuk hajnalig! Amikor ketten játszottunk, akkor Operation Flashpoint-ot, SOF2-őt, azt függetlenül egymástól, csak üvöltöztünk egymásnak, ki hol tart( szoba két veégében ültünk),de a nagy kedvenc mind a mai napig HOMM4, nem lehet megunni, csak baromi hosszú tud lenni. Már mindenfélével próbálkoztunk, kisebb pályák stb. nagyon sok időt elvett. JA és Unreal tournament 2003, na az nagy para volt mindig, már a hangot is levettük, hogy ne tudjuk hol jár a másik! NAgyon jó kis korszak volt!
Éhséget már csak akkor vettük észre, amikor már lefordultunk a székről. Kár, hogy vége lett a sulinak és szétköltöztünk, jó móka volt!
JA hárman szinte mindig csak OF-t játszottunk, megbeszéltük, hogy mindenki mindenki ellen, ebből az lett 2 vs 1.
na ennyi nagyjából!
üdv:

Ja, az OF egy kis kreativitással nagyon sok szórakozási lehetőséget kínál Olyat mi is játszottunk, hogy egyvalaki helikopterezett, a többiek meg a földön rohangáltak, és próbálták leszedni. Na most ez egy mozgó heli esetében elég nehéz Meg olyat is, hogy Skodával kellett menekülni a heli elől, de volt, hogy beálltunk négyen egymás mellé és mögé egy kis, egy utcás faluba, és meg kellett állítanunk az ötödiket, aki egy skodicsekkel tépett ezerrel befele. Aztán meg kifelé, mert nem mindig sikerült

Énis lanoztam 2 haverommal asszem 3 éve hát az brutális volt. Szüleim elutaztak, 3-an voltunk a házba, 2 gép. Ugye a zene ment, az ivászat is, na meg az álmatlanság is. 36 órákat maradtunk fenn . Játszottunk Earth 2150-et, szépen egybeépítettük a bázisainkat, szövetség, és 3 hard AI ellenünk sorba védelmi tornyok szinte falat képeztek. A tornyokra nehézplazmaágyút, arra légvédelmiplazmaágyút, mellé 2 db nehézrakétakilövőt szerelgettünk, és az ilyen tornyokból volt jópár. Aztán fejlesztgetés, és jött az atombombadobálás... Meg játszottunk Carmageddon 2-t is, amibe persze nem versenyeztunk, hanem roncsderbiztünk inkább. Meg operation flashpointot is elindítottunk egy sima CTF-et ami átment inkább deathmatch-ba, mert egymást irtottuk. Volt a szigeten egy rakás jármű, mindent szétlőttünk, városokból is párat, tökjó volt. Havert kergettem tankkal, de sikerült bejutni egy városba, és ott eltűnt, felmentem egy panelház tetejére, és onnan figyeltem hogy hol van 1 órán keresztül blöffölgettünk egymásnak, hogy "megvagy" "látlak". Aztán a haver kiment egy pillanatra a panelház erkélyére, émmeg a mellete lévő panelház tetejéről figyeltem mondom megvagy, durr bele egy vállrólindítható rakétát a házba, és kinyírtam. Persze nemvolt vége, az egyetlen elrejtett megmaradt tankkal kimentem a reptérre, ott elvittem egy cessnát, hogy megkeresem a havert. Másik haverom meg ott állt mellettem (ő kémkedte a másik monitort) . Repkedek, semmi reptérre vissza, szállok le látom hogy a tank amit otthagytam nem ott van ahol kéne, de végülis a tank nem mozdult. Földetérek, rámmozdul a tank csöve, és bamm haver meg ott sunyizott benne. Szóval 6órán keresztül irtottuk 1mást OFP-ben, aztán mivel mindent szét/ellőttünk, inkább megegyeztünk egy döntetlenben. Meg jáccottunk warcraft3-at is, azse volt könnyű, mivel abban az AI szinte mindig csal.
De az nagyon rossz volt amikor ittunk egy keveset, reggel nyolckor lefeküdtem aludni a 36 órás áltmatlanság után, és aludtam 9 ig kőkemény 1 órát... Mikor felkeltem úgy éreztem magam mint... ááá nemis tudom leírni, szóval nagyon **** voltam . Egyik haver meg fotelben ülve aludt pár órát, reggel elég nehezen egyenesedett ki
Közbe néha szórakozott a hálóval haverom hülye gépe, volt winfos telepítgetés, éppen akkor elcsesződő cdrom ütögetés is Nameg volt gond a crosslink kábellel is, mert asszem a corába vett a haverom egy kábelt, az egyik eladót megkérdezte, hogy melyik milyen kábel, mondta az eladó, hogy crosslink, haver megvette kötjük össze a két gépet, semmi, aztán kiderült hogy a kecsheg eladó átb*szta és adott egy sima patch kábelt...

Akkoriban még az volt az általánosabb, nem volt switchünk (mostmár van), így a BNC egyszerűbb volt. (Egyszer nekem is haza kellett rohannom egy plusz lezáró ellenállásért )

Hihi, látom, ti is BNC-s hálón nyomtátok

Rácsesztél, mert én végigolvastam

Sajnos a mi lanpartyjaink általában csak kislétszámúak szoktak lenni. Általában 3 fő, de néha jön egy negyedik ember is. Egyik haverommal rendszeresen összejárunk. Én is adok nektek néhány képet, némi magyarázattal, azt majd lejjebb
Lanpartyn történnek érdekes dolgok... pl. az egyik gyerek hazament, mert dolga volt, erre széjjel kapkodtuk az összes értékes cuccot a gépéből: memóriát (hagytunk benne 32 MB SD-t, hogy azért elinduljon), a vidkártyát (egy olyan vackot raktunk bele, amit már alsókategóriás laptopokba se raknak manapság), stb. Aztán amikor visszajött, kaján vigyorral mondtuk, hogy akkor játsszunk... Egyszercsak megszólal, miután már 10 perce tölti a Windowst: "mi a f*szomtól ilyen k.va lassú ez a sz.r?" (Bocsánat, így hiteles...)... Akkor kitört a röhögés, és ő is észrevette a 8 MB-os vidkártyát, meg a memóriát (pontosabban a hiányát), de mi vígan nyomtuk a Warcraft3-at, mert volt memó a gépekben

Az volt nálunk a különbség, hogy itt mindenki hazament aludni, alvás nem volt a gépek körül. Viszont... vittünk kólát! Nos, vedeltünk is. Eredmény: félóránként WC. Aztán a "host" srác is megelégelte, és megmondta, hogy legközelebb nem enged be az ajtón, ha kóla van nálunk

Néhány kép (sajnos nem minden poént dokumentáltunk és olyan képeket nem is akarok felrakni, amin valaki látszik):

Első kép: a kezdetek... (sasoljátok a kóláspoharakat )
Második kép: kezd összeállni a hálózat és a rendszer
Harmadik kép: ekkor már nyomtuk aktívan, és lefotóztuk az órát is... Hajnali idő szerint értendő
Negyedik kép: a fent írt srác gépe... Mivel szorult volna a vidkártya, fogtuk, és leszedtük a hátlapot... Nem nagyon kellett mozgatni a gépet, mert csak a slot tartotta benn a kártyát (Gef2 MX400-as korszak.)
Ötödik kép: megint az óra, ekkor már kicsit álmosodtunk.

Hmm, tényleg jó hosszú lett, sorry

Warning, megapost A képekre lehet kattintani, akkor nagy(ob)ban jelennek meg.

Olyan 10 évvel ezelőtt, kb 17 éves koromban voltam először LAN party-n - az akkori középiskolámban kialakult egy nagyon jó 5 fős baráti társaság, és így öten jöttünk össze 1-2 havonta játszani. Mivel akkor még nem nagyon értettünk a hálózatépítéshez, ezért a témában legjártasabb barátunkhoz mentünk le, Nagymarosra. Először csak egy-egy napra, aztán később már teljes hétvégékre, végül jó pár évig nyáron és szilveszterkor is 3-4 napra.

Emlékszem, az első alkalommal hajnali öt körül indultunk egy barátommal a fővárosból. Féltem, hogy szétmegy a winchesterem a vidéki utakon, ezért még indulás előtt kiszereltem a gépből és az ölemben tartottam. Amikor nagyobb bukkanóhoz értünk, a barátom mindig csak annyit szólt: emeld. De ezt vagy 20-szor az út során Aztán gondot okozott a rossz hálókábel, a konfigurációs beállítások nehézsége (ezek akkor még DOS-os idők voltak!), így az első alkalommal az egy naposra tervezett játékból kb fél óra lett, de azt nagyon élveztük

Rengeteg játszottunk később a Descenttel, a Big Red Race-szel, a Total Annihillationnel, a Warcraft második részével, a Carmageddonokkal, a Diabló első részével, de legnagyobb kedvencünk a Duke Nukem 3D volt. Abban lehetett külön pályákat betölteni, meg kooperatív módban is játszani. Az előbbiből a D3darena.map (vagy valami ilyen nevű) térkép volt a kedvencünk - azt én még az egyik barátommal meg is szerkesztgettem picit, így a csak az általunk ismert titkos helyek révén mindig volt egy „kis” előnyünk a többiekkel szemben

Mivel járt egy-egy ilyen party? Részegedéssel (hihetetlen nagy élvezet totál részegen virtuálisan autót vezetni pl ), káromkodással (meg üvöltözéssel), rohadt kényelmetlen alvóhelyekkel és vagy nagy zabálásokkal vagy kukoricakonzerveken meg kenyéren való tengődéssel. Emlékszem, amikor négyen (!) feküdtünk egy franciaágyban, mert csak úgy volt hely, hát kutya kényelmetlen volt Ráadásul mindenki különböző időpontokban akart elaludni, de reggelente meg senki sem szeretett felkelni. Nálunk majdnem mindenkinek volt egy úgynevezett ébresztő zenéje, amivel (maximális hangerővel lejátszva) rá lehetett bírni, hogy magához térjen. Például a metálkedvelő barátomnak az I’m your tamagotchi (vagy valami ilyesmi) című daltól támadt gyors kelési ingere, csak hallgasson már el a zene

A hangosítás néha igen durván volt megoldva: képzeljetek el egy kb 15 négyzetméter alapterületű szobát, amiben bent ül öt ember - ebből háromnak rendes rádiós erősítője (nekem például mindmáig az a 100 wattos Technics dolgozik itthon is), 80-120 wattos hangládákkal... a szomszédok sose bírtak minket Egyszer még össze is kötöttük a hangfalakat egy erősítőre, az valami iszonyatos volt, van is egy kép róla valahol, ahogy az egyik erőlködőből jön elosztva kifele a kábel-dzsungel Sajnos nem látszik túl jól, de azért belinkeltem:

Olyan zenéket nyomtunk még akkor, mint Prodigy, Dune, Faithless korai számai, Scooter korai számai, Westbam, Old man's child, Therion stb. Na most ezeket maximális hangerőn kell elképzelni, úgy, hogy közvetlenül egymás mellett álva, ordítva sem hallottuk egymást Persze nem mindig ilyen hangosan ment a zene, de néha azért megcsavartuk a potmétert

Ja igen, a kábelek: rengeteg hosszabbító, monitorkábel, tápkábel, a billentyűzet kábele, egérkábel, hangkábel stb. - mindig szétcsúszott valami. Az egyik, igen nagyra nőtt barátom rendszeresen szétrúgta a hosszú lábaival az én hangosításomat, ilyenkor mindig üvöltözni kellett vele, hogy viselkedjék Amire ő persze hasonló hangnemben reagált.

Nagyon emlékezetes pillanat volt egy kb 6 órán keresztül tartó Warcraft 2 menet, ahol csak hárman játszottunk az AI ellen. Egy barátom vállalta a védekező szerepét, mi ketten pedig támadtunk - iszonyatosan sokáig tartott, amíg sikerült megtörni az AI-t, és ráadásul mivel „körbe” mentünk (azaz nem a minket leginkább ütő ellenséget támadtuk elsőként), ezért a védekező barátomnak abból állt kb a 6 órás harc, hogy őrtornyokat épített, a lovassággal kirohant szétcsapni a támadó katapultokat, majd felépítette a lerombolt őrtornyokat és aztán újra és újra...

Játszottunk Master of Orion 2-vel is, előre megállapodtunk, hogy a gépet fogjuk ütni, de persze csendben mindenki lepaktált az AI-val, és a végén egymást vertük hülyére - aminek megint csak ordítozás lett a vége Játszottunk olyat is egy korai Age of Empire-rel, hogy az egyik barátom nekilátott kiépíteni egy rohadt erős védelmet a vára köré, kapott rá egy órát, mi meg utána 4-en őt támadtuk, de csak parasztokkal. Persze azért lenyomtuk, képzeljetek el több száz parasztból álló rohamot Aki játszott az Édzzsel, az sejtheti, miről volt szó. Az egyik barátom azért a biztonság kedvéért bespájzolt pár nehézlovast is, hátha megbuknának a parasztok, és amikor ez kiderült (hogy „megszegte” a szabályokat), akkor persze megint ordítozás lett a végen Ekkor született meg a „Milyen lovasság az ott?” kérdésre a „kurv.anehéz lovasság” válasz.

Total Annihillation mindmáig a legjobb RTS (szerintem), ezzel is rengeteg játszottunk - különösen a bloodthurst (vérszomjas) AI kiadása után. Ezzel sokkal agresszívebbé vált a mesterséges intelligencia, igazi kihívást jelentett. Gyakran „összeköltöztünk” a bázisokkal, hogy egymást védjük. Nagyon „jó” volt, amikor valaki felhúzott egy Big Berthát (ez egy iszonyat nagy ágyú, jó messzire lő), míg másvalaki egy szállítórepülővel felemelte az egyik barátom Commanderét - az akkor bekapcsolt Bertha véletlenségből azonnal szanaszét lőtte a csöve előtt lebegő Commandert. Aki nyomta Totállal, az tudja, hogy a kománderre mennyire vigyázni kell, mert iszonyat nagyot robban, ha megsemmisül - na, vitte is magával a fél bázist Persze ezután a szokásos artikulátlan üvöltözés nem maradt el

Aztán a LAN-partykhoz tartozott a számítástechnikai alkatrészek szakszerűnek éppen nem mondható „szétszerelése”. Puszta kézzel a betonnak hajítva, fém döngölővel (vidéken voltunk ) ütlegelve, flexszel vagdosva, gyorsuló kocsiból villanyoszlopnak csapva - többnyire elavult, már nem működő winchesterek látták a kárát a vandálkodásnak. De volt 386-os kulcstartóm is (a rohadt kerámiatokozást nem sikerült átfúrni, így a lábak lecsippentése után pillanatragasztóval oldottam meg a rögzítést), hasonló funkciót betöltő winchester csapágyam, sőt, még most is megvan az egyik darabokra vert vinyó egyik meghajlott lemeze (ezt mindjárt le is fényképezem/fel is töltöm nektek). Na, itt vannak, ez a korong már 1996-ban is idejét múlt volt


Volt „egyenpólónk”, egyen kabalaállatunk (egy plüss malac többnyire minden monitoron ott virított - akkor még elfért a „moncsik” tetejére , nem úgy, mint a mai LCD-kre). Szilveszterkor vittünk szánkót Marosra, és (fél)részegen, kitápászkodva a gép elől a totál sötétben csúszkáltunk le a dombról Ezt több szánkó, meg egy parkoló autó is megbánta...

Szóval LAN-partyzni jó, összeszokott társasággal még jobb, rengeteg szép emlékem származik ebből az időszakból, amikre jóleső érzéssel gondolok vissza. Amikor még nem volt Internet, nem volt Windows XP (sőt, az elején még Win 95 se), se optikai egér, se LCD és a billentyűzet alja fémből készült (és többnyire nem is magyar kiosztású volt); a mobiltelefonról meg még csak hírből hallottunk... Mindenkinek ajánlom a szűkkörű LAN-partyzást, akinek van rá lehetősége, az élmény összehasonlíthatatlanul intenzívebb, mintha „csak” neten keresztül játsszunk valakivel pár órát (vagy mintha több tucat magunkkal beülünk egy bazi nagy terembe). Lenne még mit írni bőven, de már így is rekordhosszúságú lett a post, úgyhogy mára ennyit, gondolom, senki nem olvasta végig Nembaj, nekem jó volt leírni.

Végül néhány kép, amik sajnos nem a legjobbak, de hát akkor még csak analóg fényképezőgép és scanner állt a hétköznapi halandó rendelkezésére, már ami az emlékek megörökítését illeti

Jaja. Kircsi, az biztos. Én már nyertem is csapatban LAN partyn.
Feeling.

JaJaJa!

És a szomszéd is morcos, amikor órákon át rekedtre üvöltözve szidjuk egymást, valamint a többiek felmenõit!!! De azért élmény!

Jó buli, de másnap már alig látok.
És néha szolíd ittasodásba megy át a dolog.

Két baj van velük:

1. ha kikapok
2. elülöm a seggem

No, hogy ne az offtopicot offoljuk a hardver részlegben, itt ez a topic Egyelőre csak létrehoztam, később írok bele konkrét élményeket is