Történt némi előrelépés a témában. Egy 52x LG CD-ROM lézerdiódáját tettem az adóLED helyére. A 650nm-es vevőLED nem is látta a 780nm-es (még éppen látható) fényt, de mikor IRLED-et tettem vevőnek, kiakadt a műszer . 100 méter optikai kábelen keresztül 80mV-os jelet adott a vevő. Az i-v konverter visszacsatolása 2,7Mohm-nál 19k2 bps adatátvitel atomstabil.
Üröm az örömben, hogy 56kbps-nél bár a szkópon szemre jó a komparátor kimenetén a jel (a lézer meghajtójeléhez képest), de a számítógép nem érti.
(Az i-v konverter kimenetén csúnya szőrös a jel, nem gerjedés, de nem tudom, honnan jön a zaj.)
A másik probléma, hogy a lézerdióda kényes jószág. A padlástérben előforduló >60Cfok nem tesz neki jót. Kisérletezés közben egyet máris sikerült leminősíteni LED-é.
Úgyhogy bíztató, de még mindig csak érdekesség.

Igen, ezt értettem lapozás alatt.
A triggerszinttel egy analóg (pl videojelnél) lehet játszani, de a digitális jelek jóesetben túllövésmentes "0" vagy "1" szintűek, a trigger nem talál fogást rajta, ha nem állandó a kitöltési tényező -> fut, vagy harmonikázik a képernyő. Ezen esetben a HOLDOFF funkcióval (valamiféle késleltetett triggerindítással át lehet lépni a jel egy részét, hogy a trigger a keretezett jel "keretére" álljon rá. Ha jó nagy tartományt képes átfogni a triggerkésleltetés, akkor több byte-nyi adat is tud állni a képernyőn.

Szabad szemmel nem voltak lépcsők a jelben, csak a jittert lehetett látni. A képen szereplő lépcsők inkább fotótechnikai hibának tudhatók be. (pl jitter összeinterferál a CCD kiolvasási frekiével)
A nem használt kapuknál kimenet -in -re, +in a földre.
Mivel egyszerre mérem az adó- és vevőoldalt, a szkópon a földek összekötődnek. Azt hiszem ez a jitter fő oka.
A két áram különbsége (1,6nA <-> 4,5nA) már belefér abba, hogy az egyik egy multiméter közvetve szolgáltatta adatból lett számolva, a másik szkópképernyőről származó adatból lett számolva, mindkét esetben "kis" kerekítéssel.

Az adóoldal a PIC kimenete 27ohmon az anódra, katód a földön, a szkópképen a LED feszültsége látható. (150ohm-al kevésbé lenne szadizva a PIC, de a szkópkép szép jelalakot mutat.)
Ha nem is tökéletes, de bíztatóbb. Ha a 10BaseF 10Mbps-t elvitt 2km-re már 15 éve is, gondoltam az a 100m nekem 115kbps-el smafu. Hát nem. Itt a 19200 után már nem volt élet, de az alacsonyabb sebesség sem adta magát csak úgy. Itt valami alapjaiban új ötlet kell.
Így viszont talán egyszerűbb az árnyékolt vezeték mindkét oldalán optocsatolóval áramhurok-átvitel, és reménykedem, hogy a villám (másodlagos hatása) nem jut be a mikrovezérlőbe. A közelmúltban vihar után cseréltem PIC-et, ami szigetüzemben dolgozott, és csak pár méter kábel csatlakozott hozzá védelem nélkül a kezelőszervektől.) RS-485 illesztőknél (pl SN75176) el nem tudom képzelni, mi véd a villám ellen.

Lapozni? Nem látok semmit az adatlapon, sem a fotón, ami arra utalna, hogy a sima potis pozícióállításon kívül máshogy is lehetne az X tengely mentén tologatni a jelet. Az meg tényleg sima analóg.



Minden normális szkóp képes megfogni nem periodikus jeleket is, de egyik sem "keres periodikus részeket", hanem egy úgynevezett triggerfeltételt kell beállítani, ami lehet pl. fel-, vagy lefutó élen egy szint. Hogy ezen kívül mi más van a jelben, az egészen addig nem érdekli a szkóp X eltérítését, amíg le nem telt az eltérítésnek megfelelő idő. Akkor visszaáll, és ismét várja a triggerfeltételt.



Elképzelni sem tudom, hogy ez hogyan lehetne. Esetleg chopped üzemmód tudhat még ilyesmit csinálni bizonyos esetekben.

Jobb lenne egy sima 10 kHz-es négyszögjellel meghajtani a cuccot, és annak 1 periódusát megjeleníteni a szkópon, hogy minél jobban látszódjanak a részletek! A komparátort még nem is kellett volna bekötni. Simán lehet, hogy a kamparátor kimenő jele is megzavarja a bemenetet, és a legnagyobb ugrások szerintem pontosan ezért vannak a jelben. Egyszerre egy lépést tegyél! (És aztán nézz körül!)



Nem. A detektor LED-en a feszültség nagyjából állandó, legalábbis ez a célja az I/V konverternek. (A negatív bemenet feszültsége ideális esetben tökéletesen megegyezik a pozitív bemenetével, ami pedig konstans.) Tehát a LED árama a LED kapacitásán nem, viszont a 11 megán átfolyik, rajta feszültséget hoz létre, elvileg a fényerővel arányosat, már amennyire az OPA sávszélessége és az 1 pF engedi. Lépcsősoroknak viszont semmi keresnivalója sincs benne, erre elvileg sem az OPA nem képes, sem a kondi nem engedné (1pF*11M=11us, az annél rövidebb tranzienseket simítja), de ráadásul tudtommal semmi sincs az áramkörben, ami okot adna rá (bár igazából halvány fogalmam sincs, hogy mik is működnek ott nálad).



Hát enyhén szólva nem egy szerencsés megoldás ilyen extrém érzékeny áramkörnél.



A multiméter állítólag 10 Megás, tehát 16 mV az 1,6 nA, nem pedig 4,5. Az egy nagyságrendnél kisebb eltérés nálad már rendben van, semmiféle magyarázatot nem igényel?



Ne hülyéskedj már! Arra számítottál, hogy összegányolva elsőre tökéletes lesz? Ahhoz képest, hogy még a feladat nehézsége is csak most derült ki (1,6 nA-es bemeneti áram), már majdnem átviszi a jelet. Eddig azt mondtad, hogy mindegy a sebesség. Miért nem próbálod ki kisebb sebességen?

Az adóoldalról meg még semmit nem közöltél, pedig az is lehet problémás!

Egyébként ugye a nem használt bemeneteket inaktiváltad? És nem rövidre zárással, hanem előfeszítéssel!

A szkóp egy fura állatfajta. Elvileg egy sima analóg eszköz, de ha 10x-re nyújtom az X tengelyt, lapozhatok az adatfolyamon. Nem csak periodikus jeleket tud megfogni, hanem ha a jelben talál periodikus részeket (itt a startbit és az első 5 bit állandó a byte-ok közötti szünettel együtt), arra már képes ráhúzni. Sokat latolgattam, megvegyem-e, de nem bántam meg. (Egy kétcsatornás Tektronix analóg tárolós lett volna az álmom, de amikor pénzem volt rá, olyan nem volt a piacon... és főleg nem ennyiért.) A németeknél nem túl régen megnyerte az év hobbyszkópja címet
http://images.channeladvisor.com/Sell/SSProfiles/23000103/Images/207/SER-B-BK1590-01.JPG
http://www.teknetelectronics.com/DataSheet/BKPRECISIO/BKPR_1590a.pdf
A fotó mobiltelefonos, kézi előtétlencsés makrómóddal. Az a jel elég remegős, akár az is okozhatja a felvételen a lépcsőket.
Ha jól értelmezem, a 11Mohm a detektorLED kapacitását süti-tölti, azért fűrészszerű a jelalak? Megpróbálok növelni az ellenálláson (jelenleg 5x 2,2Mohm ), hátha javul a jelalak-jelszint, de nem megy a sávszélesség rovására. Az i-v konverter nem gerjed, de jittert próbálom valahogy csökkenteni. Most dugdosós próbapanelon van, árnyékolni nem egyszerű.


Mire gondolsz lehetetlenre? A képlet szerint 50mV=-Iin * 11Mohm --> Iin kb 4.5nA A multiméteres méréshez képest nincs nagyságrendi eltérés, ami meg van az ilyen áramoknál, bőven belefér.
Haladok? Úgy tűnik, hogy a felhasználni kívánt egyszerű eszközökkel ez a feladat megoldhatatlan. Lézer kellene meghajtáshoz, és/vagy hegeszteni az optikai szálat. Ha ezt nem tudom megoldani, az egész marad a köz- és önokulásra egy jó játék.

Mi az a lépcsőzetesség az I/V konverter kimeneti jelében? Mintavevős a szkóp?

A kondi csak akkor kell, ha gerjed nélküle az OPA!



Hát ez iszonyú érdekes, elvileg lehetetlen, de mindegy, a lényeg hogy haladsz a megoldás felé!

Egy kis érdekesség a témában, ha valakit érdekel:
http://kepfeltoltes.hu/100608/1150826808K_p021_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
A multiméter, amivel mértem a detektorLED-en a jelszintet, nem 1, hanem 10Mohm-os bemeneti ellenállással bír. Ekkor a jelszint jelenleg 16mV.
A szkópképen a legalsó jel az adóLED meghajtása (19200bps, 8N1 invertált). 2byte látszik, amelyek 1 bitben térnek el egymástól.
A középső az i-v konverter kimenete (TLC274 11Mohmos ellenállással. Az ellenállással párhuzamosan próbáltam a nyáklapocska hátsó fóliájából kondit képezni, szemre 1pF meglehet, mérni nem tudom.)
A 16mV-os jelből úgy 50-60mV-osat csinál.
A legfelső jel pedig az LM339 kimenete.
Ha nincs a szkóp becsatlakoztatva, kb 5%-os a hiba az átvitelben. Ezt a i-v konverter kimeneti jelének a jittere (néhány tized bitidőnyi időbeli remegés a jelben) okozhatja.
Természetesen így még éles használatra alkalmalan, akkor lesz esélyes, ha a mostani ~1m körüli optikai szál helyett a 100m-es végén legalább 50mV-os jelet tudok az i-v konverterre küldeni.

Az egész technológiával egyelőre az a gond, hogy nem tudom megbízhatóan létrehozni az optikai kötést. A chip-ig lereszelt, felpolírozott piros detektort, ha megvilágítottam az optikai szálból kilépő piros fénnyel 80mV feszt is mértem rajta, ezt rontotta le a ragasztott kötés 16mV-ra . Ha sikerül mind adó, mind detektor oldalon jó csatolást elérni, akár 200mV-os jel is lenne a várható. Csakhogy a gégecsőbe nem tudom behúzni az egzakt csatlakozóval levégződtetett kábelt. (A 200mV-ot monomódusú lézer érte el 1310nm-en a saját vevődiódáján, eredeti csatlakozóval, de ott csak 9mikron az optikai szál magkeresztmetszete, míg multimódusnál 62mikron.) Ilyen jelszintek mellett pedig tényleg elég lenne egy komparátor. Az első hosszászólásom óta elég sok ragasztást-mérést elvégeztem, ezt a tapasztalatot szűrtem le belőle: Vagy az általad javasolt kifinomult elektronikát használva erősítem a pár mV-os jelet (amit bármikor tudok produkálni a ragasztással), vagy megtanulok jó optikai csatlakozást csinálni, és akkor megy a kommersz komparátoros vevő is. Szálhegesztő gépem nincs, marad a házibarkács.
A vonalra nem szándékozom állandó kamujelet kiküldeni, mert minek terhelni a fogadóprocesszort hogy a kamuból válassza ki a hasznos infót, ráadásul szimultán több csatornán, helyette a hasznos jel előtt küldök ki pár kamubyte-ot, ami segít felszinkronozni a vevőt. Ez a módszer a rádiós átvitelnél bevállt, ott az éterből összeszedett zajra húz rá az AGC üresjáratban, de a hasznos adat előtt kikülddött pár byte elég, hogy a vevőmodul az általam sugárzott --> legerősebb jelforrásra álljon rá.
Köszöm a segítséget, egy darabig elleszek a kísérletezéssel.

Ez nagyon gáz!

"Próbáltam IR-t..." bár nem voltál képes odaírni, hogy detektort, de mivel megvilágítottad, ezért nyilván csak detektor lehetett. Ezt megvilágítottad pirossal, (a többi a kutyát sem érdekli), de arról egyetlen megveszekedett szót sem írtál, hogy ez hogyan viszonyul a pirossal megvilágított piros LED jeléhez, ami a kérdésem lényege volt! Tehát: én a detektor cseréjéről írtam, te meg a forrás cseréjéről. A kettő nem ugyanaz!



Még mindig nem érted, hogy ha a mondatodban nem teszel különbséget a detektor és a forrás között, akkor az információ lényegét veszted el.



Az IR szűrő azt jelentené, hogy az IR-t csillapítja, aminek semmi értelme, de mindegy. A lényeg, hogy a pirosat nyilván jelentősen csillapítja, tehát a víztiszta detektor minden bizonnyal jóval több jelet adna piros fény esetén, mint a szürke.

Egyébként nem poénból, hanem azért kérdezem, mert amikor én méregettem, az IR LED detektorként magasan a legnagyobb jelszintet adta, igaz, én fehér fénnyel mértem, és víztisztát.



Ja, ez a példány tudja detektálni, ekkora hőmérsékleten. Aztán beteszel egy másik IC-t, vagy megváltozik a hőmérséklet, vagy a LED csatolása, és akkor meg nem működik. Hogy a zajokról ne is beszéljek.



Hát ha ezért írtad meg, akkor nem kellett volna kapásból kizárni az egynél több fokozatú, erősítővel induló megoldást, mert ez bizony csak egy (elő)erősítő! A kapcsolás lényege, hogy akkora feszültséget adjon, amit már biztonságosan fel lehet dolgozni. Mindenféle offszet feszültséget (OPA+komparátor) kell biztonságosan meghaladnia a kimeneti jelnek, ez kb. 10-20 mV-ot jelent, de nyilván a legkisebb előforduló jeláram mellett, amire eddig 2 nA-t adtál meg, tehát 5-10 megás visszacsatoló ellenállás kellene ehhez. Ezzel párhuzamosan szükség lehet egy kis kondira a gerjedésmentes működéshez, ez 0,5...1 pF körül kell legyen, de ez függ az OPA-n kívül a LED kapacitásától és a nyák kialakításától, stb., tehát ki kell próbálni! A felső határfreki kb. f=1/(2*pi*R*C) lesz, nagyjából ennyi lehet az adatátviteli sebesség is. A pozitív bemenetet GND helyett egy stabil referenciafeszültségre érdemes kötni, és ehhez a referenciához képest kell majd komparálni, de ennél egy kicsit nagyobb feszültségen! Hogy mennyivel nagyobb, az a mindenkori jelszinttől függ, az amplitúdó fele lenne az ideális, de ezt előállítani neked túl bonyolult. Ehhez közel van a jel átlagos értéke is, feltéve ha az adatátvitel folytonos. (Legalább valami kamu adatnak illene állandóan átmennie a csatornán, már csak azért is, hogy észrevedd az esetleges kábelszakadást.)

szerintem ez egyenlő
Szóval nem lett jobb. Minden LED a saját fajtájával adta a legnagyobb jelszintet. Beletartozik, hogy az IR LED-ek nem teljesen víztiszták, az enyhén füstszínű plexi feltételez némi IR színszűrőt. Szumma szummárum láthatóból a nagyfényerejű piros győzött, az IR LED-ek csatolása nem sikerült túl jól, de nem is forszíroztam tovább a láhatatlansága miatt.
Nem lehetetlen, hogy kipróbálom még az IR detektor-piros megvilágítást lecsiszolt kétkomponensű ragasztott felállásban is, de egyelőre a pillanatragasztós változat nem jött be (okozhatta a zárványos ragasztó is ~5mV volt a jelszint, ha jól emlékszem.) Jelenleg az 1 m-es optikai szál két végére ragasztott piros-piros LED ~20mA meghajtóáram mellett jobbik esetben 16mV jelet produkál. Ha a két LED szerepet cserél, a jelszint csak ~14mV. Így egy LM339 tudja detektálni a fényt, jelgenerátorral még nem tudtam megnézni, mekkora frekit bírna el.
I/V konverterre ezt a kapcsolást találtam:

Ki fogom próbálni, ha tudsz jobb linket, leírást, méretezést, szívesen veszem, már az első hozzászólást is ezért írtam meg. Előre is köszönöm!

Ui: A ragasztási technika sem elég kiforrott még, a ragasztóba keverés közben apró légbuborékok kerülnek, amik erős fényszórást okoznak.

Még mindig nem sikerült felfognod. Amire én kíváncsi lennék, az nem az, hogy fix detektor mellett melyik fényforrás a jobb, hanem hogy fix fényforrás mellett melyik detektor! Tényleg ilyen nehéz megérteni? Hiába jobb az IR fényforrás, ha egyszer azt akarod, hogy látható legyen! Saját szempontjaidat sem tudod figyelembe venni?

Megismétlem, hátha most sikerül elolvasnod:
A kérdésem pedig az volt, hogy ha a detektort pirosról IR-re cseréled, nem lesz nagyobb a levett jel?



Javult vagy sem, én nem komparátornak javaslom, hanem sokadszorra is leírom: I/V konverternek. Ha nem tudod hogy mi az, akkor kérdezd meg! Ez után jöhet bármilyen komparátor.



Ha jól csinálod, nem muszáj.



Atombiztos 9600-hoz is föl kell fognod az átvitelt befolyásoló szempontokat, és optimálisan kialakítani az áramkört. Ha nem vagy hajlandó adaptív billenési szintet megvalósítani, akkor a túl jó csatolás is erőteljes jeltorzulást okoz.



Az majdnem kizárt. Esetleg AD8065-tel (de azt nyilván nem akarsz venni).



Az biztos, de te még nagyobb kihívást csinálsz belőle.

Próbáltam IR-t pirossal is meg kékeszölddel is megvilágítani, de az IR-el a legjobb. Az eredeti mondatból valóban kimaradt a piros szó, de szerintem úgy is félreérthetetlen volt.
A vizsgálat 5V-ról egy 180R ellenálláson keresztül történt minden LED esetében, nem egzakt áramgenerátorral. A detektor LED lábai közvetlenül egy multiméterre. A LED-eket pedig simán összefordítottam kontaktba hozva a domború felületüket. Abszolút tájékoztató jellegű vizsgálat volt, nem készült mérési jkv. Az optikai szál csillapítása pirosnál (650nm körül) még elfogadható, IR tartományban valamivel kisebb, rövidebb hullámhossz nem játékos. Az elvárt 50m-es hatótávon nem a szálcsillapítás a jelentős, hanem a két LED csatolási vesztesége. A legjobban bevált páros víztiszta 10000mcd-s vadi új 650nm-es LED chip-ig lereszelt búrával, kétkomponensű ragasztóval. Erre írtam volt:
ME-t valóban nem néztem, régebben nagy divat volt komparátornak is használni, gondoltam azóta javult a helyzet , de ilyen árkülönbség mellett legyen inkább vásárolt ME . Kompenzálgatni, meg offszetállítgatni viszont nem akarom, ha nem muszáj, mert ez a feladat talán nem annyira kihegyezett paraméterű, hogy indokolja. (10megás ethernetnél, meg 2km-en már talán ) Itt viszont, ha nem 115kbps lesz az atombiztos átvitel, hanem csak 9600bps, akkor is belefér, hogy csak 1 ME dolgozon csatornánként 4-5 ellenállás társaságában. Hogy miért optika és nem RS485? Mert épületek összekötésére a CISCO is optikát javasol a villámok és egyéb zavarok ellen. Meg mert van optikai kábelem. Meg mert kihívás...

Próbálj meg a kérdésre válaszolni! Van fényforrás és detektor. A forrásnak célszerű láthatónak lennie, ezért írtam, hogy piros. A kérdésem pedig az volt, hogy ha a detektort pirosról IR-re cseréled, nem lesz nagyobb a levett jel? (Víztiszta tokozású IR LED-re gondolok természetesen.)

LED-ből pedig nagyon nagy fényerejű típusok is vannak, célszerű lenne ezt sem bontásból szerezni, hanem egy jó fajtát venni egy normális boltban (ahol kapásból be lehetne szerezni az OPA-t is). Egyébként könnyen lehet, hogy ha lecsiszolod a LED-et majdnem a chip-ig, és oda ragasztod a fénykábelt, akkor koncentráltabb fényt kapsz. Vagy SMD LED-del is lehetne próbálkozni, azok között van olyan, aminek nagyon kicsi a fénykibocsátó felülete.



Milyen boltba jársz te, hogy nincs TLC274? (Lomex, nettó 92 Ft.)

Ja, most látom, hogy te továbbra is komparátor keresésével szopatod magadat, hiába tépem a számat.



Szerintem a rossz működés, fölösleges szenvedés méginkább, de te tudod. Ráadásul több alkatrésszel jobban meg is érthető a működés. (Már persze ha az építőt egyáltalán érdekli, hogy értse.) Ha egyetlen alkatrész kontrollálhatatlan/ismeretlen paraméterein múlik a működés, az szerintem a legfrusztrálóbb dolog.

Próbáltam IR-t pirossal is meg kékeszölddel is, de az IR-el a legjobb. A többi párnál is megfigyelhető, hogy saját hullámhosszát tudja a legjobban hasznosítani.
A bontható cuccaim között nem találtam olyat, ami ne legalább 10V-ról (+-5V) akarna működni, árlistában találtam MAX934-et, bíztató, de drága. A MAX969 még bíztatóbb, és még drágább .
A kétkomponensű ragasztós rögzítés jobb csatolást eredményez, még csak kb 1m optikai szál van köztük, de egyik irányba már hajlandó működni ~20mA meghajtórammal --> bíztató.
A sok alkatrész azért kerülendő, mert elveszi az építés örömét. Saját részre fejlesztem, nem lesz sorozatgyártás.

Ez azért nehogy már problémát okozzon! Eleve elő kell feszíteni a vevő LED-et, tehát semmi értelme 0 V-hoz ragaszkodni a bemeneten. A kimeneten sem fontos, hogy 0-ig lemenjen. De a jFET-hez sem kell ragaszkodni, MOSFET-es is lehet! Persze nem biztos, hogy bontani érdemes.

Azt nem próbáltad, hogy IR LED-del detektálod a piros fényt?



Miért? Ez valami verseny, ami dirket erre van kihegyezve? Az, hogy 1 hét múlva is működjön, vagy az, hogy ne kelljen csatornánként egyedileg hangolgatni, netán minden használat előtt újrakalibrálni, az nem fontosabb szempont?

Szétnézek, az LM339-nek milyen alternatívája van (bontásból mit találok ). Egytápfeszes jFET bemenetűről nem tudok, két tápfesz meg nincs. A minél kevesebb komponesből megvalósítás a legnagyobb prioritású. A 115 kbps az elméleti maximum a PIC-ek (PC-k ) soros portján, (sokkal) kevesebbel is megelégszem, csak pár tucat byte adatforgalom van, az is ritkán.
A járható út talán az optikai illesztés javítása lenne, jelenleg pillanatragasztóval ragasztom bele az optikai szálat a LED fejébe, talán valami átlátszó kétkomponensű kisebb csillapítást eredményezne. Jól sikerült csatolással elérhető több 100mV jelszint is piros LED-nél, az IR LED-ek pedig még ennél is jobban "tejelnek", de a látható fény hibakeresésnél vonzóbb volna.
Meg ha lehet elkerülném a lézeres meghajtást is (CD fej -> macerás az optikai szálat hozzáilleszteni házi kivitelben).

2 mV 1 megán az 2 nA. Olyan komparátor vagy erősítő kell, aminek ennél jóval kisebb a bemeneti árama, vagy legalábbis a bemeneti áram változása a hőmérséklet/tápfesz megváltozása hatására. Ezt FET-es bemenet teljesíti. Komparátorban nincs nagy válaszék, inkább erősíteni kellene először. Az érzékelő diódát célszerű záróirányban előfeszíteni, különben a nagy tértöltési kapacitása könnyen meghiúsíthatja a 115 kbps-os átvitelt. (Pl. 10 pF és 1 megás terhelés mellett tau=10pF*1M=10 us, ami 15 kHz-es átvitelt jelent, vagyis kizárt a 115kbps, hacsak nem csökkented jelentősen valamelyik paramétert.) Az I/V konverter bemeneti ellenállása elvileg 0, ezért használják ezt ilyen célra. Ha stabil működést akarsz, a komparálási szintet dinamikusan kellene állítani, a mindenkori maximális jelnek megfelelően.

Kísérleteztem kicsit az LM339-el.
Ha a két bemenetét 10Mohm-al összekötöm, a fényelem LED-et pedig katóddal a negatív bemenetre, anóddal földre csatlakoztatom, akkor a LED által szolgáltatott kb 35-40mV már átkapcsolja a komparátort.
Tudtok ennél érzékenyebb kapcsolást? A kívánatos az lenne, ha már 4-5mV-ra kapcsolna.

Sziasztok!

Azt hiszem ebbe a topikba a legalkalmasabb a kérdésem feltenn:
Optikai adatátvitelt szeretnék megvalósítani, ahol a fényérzékelő elem egy LED. A sötét jelszint (zajszint) a multiméter ~1Mohmos bemenetén 0,07mV. A hasznos jel szintje viszont igen széles tartományban képes változni, 2mV és 40mV között távolság és csatlakozók csillapítása függvényében. (Multimódusú optikai kábel amatőr végződtetése . Az adóoldal is LED, és a vevőoldal is. 2 mikrovezérlő közötti max 115kbps soros vonal.) Ezért a legegyszerűbb módon lehetőleg 1 komparátorral (LM339=4 független soros vonal) szeretném előállítani a mikrovezérlő ST bemenetének alkalmas jelszintet. Van rá esély?

Ezek szerint két dolgot eltaláltam

Kedves MotoHacker és Többiek!

Azért lett LED erre a célra választva mert senki sem feltételezi a laikusok között, hogy az "látni is tud".

Jelen esetben azért is jobb a LED, mert nem feltűnő, hogy ott van egy kis "lámpácska", pedig nem világít.
Nagy a látószöge, amit másképpen csak lencsékkel, optikával lehet megoldani, ami már feltűnő lehet.
Színérzékeny, ez most pláne kellett, mert a vörös ( piros ) fényre kellett, hogy érzékeny legyen.
A többi ismert, azon túl a többi pedig, még mindig szolgálati titok.
Üdv! SMA

Hát..autót pl. gumimatraccal is meg lehet emelni. De rengeteg problémával szembesülünk,amelyek megoldása valoszinű a legtöbb helyzetben reménytelenebb vállakozás,mint szerezni egy autóemelőt

SMA valószínűleg nem tudott szerezni sem lencsét, sem piros színszűrőt, így ezt a megoldást választotta.

Vajon mért kell egy LED-et arra használni amire nem való? Végigolvastam,de ezt végig nem értettem.Relatíve olcsó,valaha én is építettem belőle fényérzékelőt(sima alkonykapcsolóba lehet ma is betenném,ott tényleg tökmindegy),de ez egy igénytelen,teljesen másra kitalált eszköz,már a saját zaja is jelentős.
A kiszajú erőlködő problemáját én a DC csatolt diszkrét fokozatokból álló erőlködők felől közelíteném.(oszcilloszkóp technika...ott sem véletlen,hogy nem használnak semmiféle IC-s cuccot általában).
minél kevesebb fokozat,összes munkapont maszek beállítású,minél kisebb zajú eszközök,zajminimumhoz tartozó munkapontban.Ha így sem lehet megcsinálni,akkor sehogy sem.(Ez viszont elég drága és babrás,az tuti)

Kedves Mindannyian!

Huszárosan lett megoldva a probléma.

A megvilágítás lett "feljavítva" lézerre, így jóval nagyobb a jelszint és nincs zaj.
Bízom benne, hogy "nem ég ki a LED szeme".
Üdv! SMA

SMA!

A -80 dB nem nagy követelmény, hanem fizikai képtelenség ilyen feltételek mellett. Az 1k-s ellenállásnak már önmagában sokszor ekkora zaja van, az erősítő ezen már csak ronthat, szóval finoman fogalmazva ****.

Az az 1k elhagyható, és kötelezően elhagyandó, hacsak nincs a LED-be integrálva (nyilván nincs).

Ha mindenáron le akarod zárni DC szempontból, akkor tekerccsel tedd!

Kedves fdsamano és Többiek!

Annak az 1kOhm-nak ott a helye, mint írtam, nem hagyható el.

Nem érdekel, hogy áramgenerátoros, vagy akármilyen a meghajtó-generátor, ezt kell tudnia, tehát a kimenetén kell kb. 12mV-nyi jelszint, kb. 100 Ohm kimeneti impedancián, lehetőleg minél kisebb zajjal.
Az a -70dB, vagy -80dB igen nagy követelmény.
Üdv! SMA

Kedves SMA!

A második fokozatnak használhatnál nyugodtan NE5534-et, ugyanúgy az azt követő invertáló fokozatnak. Ott már nincs szükség FET bemenetre.

A követelményeidet viszont nem értem, amikor SPafi leírta, hogy itt áramgenerátoros meghajtás van, senkit nem érdekel a bemenő feszültség, sem a feszültségerősítés, a bemenő impedancia = 1 kOhm-mal se lehet mit kezdeni. Ha az 1 kOhmos ellenállást odateszed a bemenetre, akkor Te magad teszel a rendszerbe egy zajgenerátort.

Kedves SPafi és Többiek!

Rendes Tőled, hogy rajzot is adtál, pont azt építettem meg, plusz utána van egy sima invertáló fokozat, ami nem erősít.
Ellenfázisú kimenőjel kell, erre ezért van szükség.
Van még a kimenetükön zaj, amit nem sikerült lecsökkenteni, csak akkor, ha az invertáló fokozatban lementem az ellenállásokkal 2,2kOhm-ra. Itt lényegesen kisebb lett a zaj, erre írtam, hogy már használható, de nem elég jó még mindig.
Azért sem igazán jó ide sima FET-es IC, mint a TL072, mert nem terhelhetőek 2kOhm alá, a két kimenetre kb. 1kOhm-os terhelés kapcsolódik rá, ami a következő erősítő bemeneti ellenállása, paralel 1nF-bementi kapacitással lezárva.
Ez utóbbiak nem változtathatók meg, semmiképpen sem. Marad a bipoláris IC, vagy az OPA 2134-es, ha megjön.
Egyelőre itt tartok.
Növelve a megvilágítást még kisebb lett a zaj, ez már használható, de nem "tökéletes".

Igazán köszönöm Cortez-barátunknak, hogy kitette a szűrömet, de talán itt is olvassátok soraimat és várok ötleteket kis-zajú bemeneti fokozat készítésére.

A követelmények:
Ube = ~ 200uV,
Au = ~ 2x60,
Zbe = ~ 1kOhm,
F = 20Hz-15kHz +-1dB.
S/N = -70dB, -80dB kell, a bemenő 200uV-hoz!
Sok sikert hozzá!
Magamnak is
Üdv! SMA

SMA!

Hajlandó vagy megépíteni az ajánlott kapcsolásomat? (Nem, nem 1k-s zajgenerátorral, meg bemeneti kondival, hanem pont azt! Aztán ha zavar a kimeneti DC, majd az első fokozat után leválaszthatod!)

Kedves Cortez!

Megteheted, de nem írok többet róla és akkor nincs vele gond.
Üdv! SMA

SMA !
Esetleg különszedjem a témádat ? Tudom, hogy az is erősítő, de azért egy kicsit mégiscsak OFF.

SMA

Komparátor, stb, nem jó? Vagy lineáris optocsatoló (VTL5C4, stb)

üdv

Kedves fdsamano és Többiek!

Nehéz ebből pénzt csinálni, de nem adom fel.

Arra gondoltam, hátha Valaki már volt hasonló helyzetben, hogy készített egy áramkört, mondjuk, egy elő-erősítőt és az nem az elvárásoknak megfelelően dolgozott.
Pont így jártam, de valamennyit sikerült javítani rajta, kb. 4dB-t csökkent a zaj a kimenetén. Ez is valami.
Ez egy AC-csatolású kb. a teljes hangfrekis tartományban üzemelő igen érzékeny elő-erősítő fokozat, elöl-hátul szimmetrikus felépítésű, ami a "főerősítőnek" növeli meg a bemeneti érzékenységét úgy, hogy eléje van bekötve. Már itt is voltak illesztési gondok, de azt sikerült jól megoldani. Viszont a nagy összerősítés miatt, nagy a zaj a kimeneten. Nagyobb fénnyel megvilágítva az érzékelőt javul a helyzet, de a fény nem növelhető tetszőlegesen, tehát marad egy kis zaj.
Maximalista vagyok, mert csak így lehet fejlődni, előrébb jutni, de nem gondoltam volna, hogy a mai kis-zajú áramkörök "ennyire" zajosak.
Várom az OPA IC-ket, talán azok még jobbak lesznek.
A TL074-es IC sem jobb, mint valamelyik bipoláris, ráadásul nem terhelhető 2kOhm alá.
Üdv! SMA

SMA, mi várjuk a Te eredményeidet, ha már nyilvánosságra hozhatod. Érdekelne pl., hogy milyen frekvenciatartományban kell használni a cuccot, milyen körülmények között. Az elején különböző (érthető) okokra hivatkozva nem akartad ezeket részletezni, tudomásul vettük, nem erőszakoskodtunk. Ha már nyilvánosságra hozható (pl. kifizették ), akkor ne tartsd vissza magad! Ez esetleg segíthet a további ötletadásban is.

Kedves Cortez és Többiek!

Nagyon jó az a Dr. Házman féle könyv, ebből merítettem Én is egy kis vigaszt, hogy nem csináltam nagy hibát, az elő-erősítőmmel.

Lehet, közutálatnak örvendek, de vártam volna némi "hozzászólást", hogyan sikerült is végül a dolog.
A zaj nem lett kisebb, csak a nagyobb fénnyel megvilágítva kevésbé zavaró.
Ötleteket, javaslatokat továbbra is szívesen venném.
Üdv! SMA

Kedves Mindannyian!

Nagyjából sikerült előrébb lépni, csak éppen másképp.
Mivel az erősítéssel és az elő-erősítővel gondok voltak, a megvilágítás erősségét kellett megnövelni, így a zaj az éppen elfogadható, tehát már nem zavaró mértékűre csökkent.
Így a Mohamed és a hegy csak összejött.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi bajom lesz, egy viszonylag egyszerű áramkörrel.
Üdv! SMA

Kedves SMA!

Nem tudom, milyen frekvenciákat kell átvinned ezen a rendszeren, én vittem már át 200 kHz körüli négyszögjelet infravörös fénnyel, az optodiódát 10 kohmos soros ellenállással feszítettem elő záróirányba, nem voltak különösebb zajproblémáim a vevőben. A sávszélességemet nem a vevő-, hanem az adódióda korlátozta.
A leghétköznapibb fotodióda ki-bekapcsolási ideje 1 kohmos soros terhelő ellenállással 50 nanoszekundum. Gondolom, a vörös fényt tekinthetjük vivőfrekvenciának, amit modulálsz, de ha négyszögjellel vezérled, 1 MHz fölé nem nagyon tudsz menni.
A dióda záróréteg-kapacitása előfeszítés nélkül jellemzően 75 pF, 6 V-ra előfeszítve lecsökken 25 pF-ra. Ez kb. 6,4 MHz-es sávszélességet jelent.

Kedves fdsamano és Többiek!

Szórakozik velem ez a fórum, már kétszer jelentkeztem be, persze, miután megírtam a levelet.

De! Minden sort figyelmesen olvastam.
Nem megoldható az ellenállás elhagyása, mert ez biztosítja, hogy a frekimenet közel lineáris legyen. E-nélkül használhatatlan.
Azt sem értem, hogy két szinte azonos rendszerben egyik esetben elfogadható a zaj, a másikban pedig szinte az égig ér a zaj, holott, minden ugyanaz.
Már a műszereimet is meggyanúsítottam, hogy csalnak, vagy valami zavarja azokat, de nem, minden rendben van.
A táp stabil, zajmentes, a plusz szűrés minden panelen jó, minden alkatrészt kimértem, mind "tökéletes".
Az alkatrészek hoznának össze ekkora zajt?
Akkor baj van.
Üdv! SMA

Beteszel a rendszerbe egy 1 kohmos zajgenerátort, amelynek a jelét nem kioltja, hanem erősíti az egész erősítőrendszered.
A hasznos jelet viszont egyszerűen kisöntöli az 1 kohmos ellenállás.

SMA, nem figyelted meg, mit írt SPafi. Vedd le az 1 kohmot, szüntesd meg a bemeneten a csatolókondit. Eddig azt hittem, sorba kötöd az 1 kohmot a LED-del, de a párhuzamos kötésnek semmi értelme. Terheli a LED-ed, viszont megszünteti az áramgenerátoros jelleget. Az AC csatolást alkalmazd valami későbbi fokozatban.

Kedves Cortez és Többiek!

Nem, a LED-et szeretném használni, mert színérzékeny, de a fotodióda is ugyanilyen zajjelenséget produkál.
Az 1kOhm-os lezárásnál a fotodióda közel lineáris átvitelt ad, ezért van eleve lezárva az 1kOhm-os ellenállással.
Igen, hasonlóan szimmetrikus a felépítése az előerősítőnek, de a további erősítő is ugyanilyen. A bemenet is szimmetrikus, a kimenet pedig ellenütemű-szimmetrikus.
Épp ez zavar meg, így igen nehéz eltaláni, hogy hol mi a gond?!
Önmagától adja a jelet a LED, nincs "munkapontban", de a fotodióda is ugyanígy van bekötve, AC-elválasztással, tehát az is csak a bejövő fényre reagál. A nagy terhelés miatt közel lineáris a jelszint, ami a megvilágítás függvényében kialakul.
Nem gondoltam volna eddig, hogy mekkora nehézség elérni a -60dB-es jel/zaj viszonyt, vagy iszonyt?.
Üdv! SMA

SMA:
Azt a kapcsolást építetted meg, amit SPafi ajánlott ?
Két állapot érzékelése nem elég ? Kell átmenet is ?
Ezt az 1kOhm-ot honnan vetted ? (Nem úgy értem, hogy pl a lomex-ból )
Szerintem a LED magától áramgenerátor, nem a "kapcsolástól".
Amúgy akkor most a LED önmagában adja a jelet vagy valamilyen munkapontból dolgozik ?
Nem a környezet a zaj forrása (antenna) ?

Kedves SPafi és Többiek!

Ez sem nyert hangszórót.
A FET-es IC ( TL074 ) bemenet ugyan mérve kisebb zajt produkál a kimeneten(!), de nem jó.
Máshol lehet a probléma, még nem tudom, hogy mi okozza.

A foto-érzékelőként használt LED akkor áramgenerátor, függetlenül a vele párhuzamosan kötött 1kOhm-os ellenállástól?
Nem világos még ez eléggé.

A bajom a következő:
Adott a jelforrás, amit erőteljesen fel kell erősíteni, hogy használható legyen a jel. Csak AC-jel erősítés kell, így kondis elválasztás, az van.
Jön az elő-erősítő, a kb. 2x8-10-szeres erősítéssel és ezután a "főerősítő", 2x55-szörös, ami végzi a további erősítést, korrekciót, jelmanipulálást. A főerősítő azonos bemeneti fokozattal rendelkezik, mint az előerősítő. Ez jó, mert a jelet elég hosszan kell vinni és mindkét fokozat szimmetrikus bemenetű.
A főerősítőben mérve is azt tapasztaltam, hogy eléggé zajos, de ez önmagában még nem probléma.
Az elő-erősítővel összekötve, jel nélkül is már iszonyatosan nagy lesz az alapzaj, ( kb. 20mV eff. ) nem gerjedés, nem brumm, de ezek is nyilván vannak benne.
Egyelőre itt megálltam, ez így nem használható.
Help! Hilfe!
Üdv! SMA

Illetve...

1+Rv/Rg = 1+1Mohm/végtelen = 1

Cortez!

Az áramzajt egy áramgenerátorként képzeld el, ami a bemeneti pontokkal párhuzamosan kapcsolódik. Így tehát pont arra folyik, mint a jeláram, ugyanúgy "erősödik". A feszültségzaj egy feszültséggenerátor a bemenettel sorban. Ez is felerősödik a feszültségerősítés értékével. Ami most konkrétan 1+Rv/Rg=1+végtelen/1Mohm=1 (Rv a visszacsatoló, Rg a generátor ellenállás, ami most a visszacsatolás alsó tagjaként funkcionál).



Így van. 0,01 pA/sqrt(Hz), vagyis egy 1000 Hz-es sávban 0,32 pA. Pont ezért kell j-FET bemenet. Bipoláris bemenet esetén két nagyságrenddel több lenne. Na meg az ellenállás saját zaja is számít (kb. sqrt(4*k*T*B/R)). Amiatt a /R miatt kell nagy ellenállást választani.

Köszi ! Bár a zaj része még mindig kicsit homályos.

Egy műveleti erősítőn belül keletkezhet zaj az elektronok hőmozgása miatt az integrált ellenállásokban, és a félvezetőkben, amikor az elektron átugrik egyik vegyértéksávból a másikba. A keletkező zaj tervezés és gyártástechnológia következtében egy-egy IC-típusra annyi, amennyi. Az IC-re jellemző zaj mértékét a bemenetre vonatkoztatva szokták megadni, ott is fajlagos zajfeszültségként vagy zajáramként, a frekvencia-sávszélesség függvényében. A külső visszacsatoló elemekkel lehet csökkenteni a fokozat erősítését és sávszélességét, ezzel csökkenthetjük a kimenetre jutó zajt is.
Egy tranzisztor bázisába "benézve" látunk legalább egy soros ellenállást és egy kapacitást, persze ide áttranszformálódik még néhány dolog, pl. az emitterellenállás, vagy emitterkomplexum is, ha van ilyen az áramkörben. Ha túl nagy a visszacsatoló ellenállásunk, akkor csak lassan tudja tölteni/kisütni a bázis-emitter kapacitást, ha túl kicsi, akkor esetleg a kimeneten megnő a torzítás, vagy a fokozat megszívja a tápegységet, az ebből eredő zavar egy kis része hozzákeveredik a jelünkhöz. Az alacsony zaj és a nagy sávszélesség általában más munkaponti beállításban optimális, az alacsony zajhoz kisebb, a nagyobb sebességhez nagyobb munkaponti áram kell. A nagyobb emitteráramhoz nagyobb bázis-emitter kapacitás tartozik, ennek megfelelően kell méretezni a visszacsatoló ellenállást is. A soros ellenállás értékét viszont általában az előtte lévő fokozat, vagy a jelforrás terhelhetősége korlátozza, nem lehet tetszőlegesen csökkenteni az értékét.
Az IC-k többségébe beépítenek egy belső kompenzációt, aminek a töréspontja 10-20 Hz körül van, innen kezdve az IC nyílt hurkú erősítése a frekvencia függvényében csökken. Ez meghatározza, hogy az IC erősítése egy adott sávszélesség esetén maximum mennyi lehet, ez katalógusból jól kinézhető. Ha nincs belső kompenzálás, akkor rendszerint külső kompenzáló R-C tagot kell kötni az IC-re. A kompenzáló tag értékei az általunk kívánt erősítés- és sávszélesség adatoktól függenek, általában a katalógusban adnak ehhez támpontot.

fdsamano:
Köszönöm a kitartást !
Egy részét ezeknek elvileg már tudom, mert tanultam elektrót,
csak valahogy sosem vált igazán a tudásommá, mert általában
nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel a párhuzamos történésekkel.
Persze azt értem, tudom, hogy megvannak az alapkapcsolások,
és hozzájuk a képletek, csak szeretném jobban megérteni, és nem
"csak" méretezni tudni a bevált kapcsolásokat a bevált képletekkel.
De mindenképpen segített, amiket leírtál, már értem az egészet !
Csak az kár, hogy az elektró is olyan, mint a nyelv:
megérteni sokkal könnyebb, mint aktívan művelni.

Amit viszont még mindig nem értek, az az, hogy a topológiától függetlenül
miért ne számítana az IC feszültségzaja pl ebben az esetben ?
Egyáltalán az áramzajnak mi a definiciója ?
Mert a fesz-zaj gondolom olyan, mintha a bemenettel additíve, sorban lenne
zaj-generátorként, de az áram melyik áramot jelenti, mert a bemenetre
nem sok folyik be, max a kimenet felé "távozik", de az meg miért zavarna ?

Amúgy általában a visszacsatoló ellenállások értéke mit befolyásol ?
Mert ugye az erősítés képletében csak az arányuk számít, de mi van,
ha pl 10x nagyobb értéket teszünk be valahova ?

Az erősítő kimenete számára végső soron mindegy, hogy a visszacsatoló ellenálláson folyó áramot egy feszültséggenerátorra kötött Rs ellenállás szolgáltatja, vagy egy tényleges áramgenerátor. A kimenő feszültség I*Rv ill. -I*Rv lesz a bemeneti fokozatok kimenetén.
SMA-nak igen lényeges, hogy a dióda jelét a mikrofonoknál szokásos 2 ér + árnyékolás típusú kábelen vigye.

A műveleti erősítőnek egyenáramúlag van egy óriási differenciális nyílthurkú erősítése, a TL 072/074-nek 200000 (kettőszázezer) körüli érték. Ez azt jelenti, hogy a + és a - bemenetei között mérhető feszültség kettőszázezerszerese jelenik meg a kimeneten. 5 mikrovolt hatására 1 V kimenőfeszültséget kapunk. Általában nincs szükségünk ilyen nagy erősítésre, ezért (meg még sok egyéb ok miatt) negatív visszacsatolást alkalmazunk, hogy csökkentsük az erősítést, de a nyílthurkú erősítésünk ettől nem változik. Ha egységnyi erősítést állítunk be úgy, hogy a kimenetet összekötjük egy ellenálláson, vagy a szemléletesség kedvéért egy rövidzáron keresztül az invertáló bemenettel, vagyis egy feszültségkövetőt építünk, és a neminvertáló bemenetre +1 V-ot kapcsolunk, akkor a kimenetünkön 5 uV híján +1 V jelenik meg.
(Ha nagyobb lenne a kimenő feszültségünk, akkor ezzel együtt az invertáló bemenet potenciálja is pozitívabb lenne, ennek hatására a kimeneti feszültség viszont csökkenne, egészen addig, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot. Ez a beállás nem teljesen sima ügy, hiszen kell némi idő ahhoz, hogy a bemenetről a kimenetre eljusson a változás, közben az erősítő a nyílthurkú erősítésével erősíti a két bemenete közti feszültséget. Ha a bemenetre pl. négyszögjelet adunk, a kimeneten rendszerint egy túllövést láthatunk, majd néhány lengés után beáll az új egyensúlyi állapot.)
Vissza a kapcsolásunkhoz. A kimenő feszültségünk megegyezik az invertáló bemenet feszültségével, 10 V-os bemenőjel esetén a különbség 50 uV lesz. Ez az 50 uV még mindig olyan alacsony feszültségkülönbség a gyakorlatban alkalmazott jeleinkhez képest, hogy nyugodtan tekinthetjük 0-nak, tehát azt mondhatjuk, hogy a műveleti erősítő két bemenete azonos potenciálon van, legalábbis addig, amíg lineáris tartományban működik, a kimenet feszültsége nem közelíti meg a tápfeszültséget kb. 0,5 V-nyira. Ha a kimenet kifekszik valamelyik tápfeszültségre, akkor a két bemenet között általában már mérhető feszültségkülönbség van.
Az invertáló kapcsolásban a műveleti erősítő + bemenetét közvetlenül, vagy egy ellenálláson keresztül a földre (vagy féltápfeszre) kötjük. A kimenet és a - bemenet közé egy Rv visszacsatoló ellenállást kötünk, a bemenő feszültséget egy Rs soros ellenálláson keresztül a - bemenetre kötjük. A - bemenet a néhány mikrovoltnyi hibajeltől eltekintve szintén földpotenciálon lesz, erről az erősítő gondoskodik. A soros ellenálláson folyó áram I = Ube/Rs, ugyanez az áram folyik a visszacsatoló ellenálláson is, amelyen tehát Uki = -I*Rv feszültséget mérhetünk. A fokozatunk erősítése Uki/Ube = -(Rv/Rs). Ha több soros ellenállás kötünk a - bemenetre, akkor ezek nem terhelik egymást, mindegyik soros ellenálláson a saját bemenőfeszültsége által létrehozott áram folyik, amelyek aztán a visszacsatoló ellenálláson összegződnek. Így tehát egy matematikai összegző áramkörhöz jutunk, ezt a módszert alkalmazzák a keverőpultokban is.
A két bemenet felhasználásával kivonó áramkört készíthetünk, csak figyelembe kell venni, hogy a + bemenetről vezérelve más az erősítés mértéke, Uki/Ube = 1+(Rv/Rs). Itt az erősítés pozitív előjelű, nincs invertálás. Némi matematikai levezetés után adódik, hogy a + bemenetre egy Rs és Rv tagokból álló feszültségosztót kell beiktatni, így arra a bemenetre a feszültségerősítés értéke +(Rv/Rs). Ha a két bemenetre azonos feszültséget kapcsolunk, a kimenő feszültség 0 lesz. Ha a két bemeneti pontra pl. egy földfüggetlen mikrofont kötünk, akkor a mikrofon hasznos jelét erősíti a kivonó áramkörünk, de a mikrofonkábel által összeszedett brummot kioltja, mert azok azonos fázisban rakódnak rá a mikrofon jelére. Miután az ellenállások értékei szórnak, egyszerűbb egy trimmerpotival egyformára állítani a két bemenet erősítését, mint összeválogatni az igazán megfelelő ellenálláspárokat.